A galambok képesek megkülönböztetni a teret és az időt

A galambok mégsem annyira tyúkeszűek mint azt korábban gondolhattuk. Az Iowa Egyetem új kutatásából kiderül, hogy az állatok képesek a tér és az idő elvont koncepciójának a megértésére is – és mindehhez az emberektől és más főemlősöktől eltérően egy másik agyi területet használnak. A kísérlet során egy kijelzőn mutattak egy mozdulatlan horizontális vonalat a galamboknak, amiknek meg kellet becsülniük a vonal hosszát vagy az időt ameddig az látható volt. A galambok a hosszabb vonalak eltűnéséig eltelt időt is hosszabbnak gondolták, amíg a hosszabb ideig megjelenő vonalakat is hosszabbra becsülték.

A kutatást végző tudósok szerint ez azt jelenti hogy a galambok agyában ugyanaz az agyi terület felel a tér és az idő megítéléséért és emiatt az elvont koncepciókat nem külön külön értelmezik. Más kutatások korábban hasonló felfedezésekről számoltak be az emberek és más főemlősök terén is.

A felfedezés tovább erősíti azt az egyre elfogadottabbá váló elméletet, hogy az alacsony rendű állatfajok – mint a madarak, a halak és a hüllők – képesek magas rendű absztrakt döntéshozásra.

“Így valóban, a madarak kognitív képességei már közelebbinek tűnnek mind az emberek mind pedig a nem emberi főemlősökéhez,” mondta Edward Wasserman, az egyetem kísérleti fiziológia professzora, aki már több mint 4 évtizede vizsgálja különböző állatfajok intelligenciáját. “Ezek a madár idegrendszerek sokkal nagyobb dolgokat képesek elérni, mint amire a sértő ‘tyúkeszű’ kifejezés utal.”

Az emberek képesek észlelni a teret és az időt, még az órához vagy vonalzóhoz hasonló segédeszközök nélkül is. Az emberek számára ezeknek az elvont koncepcióknak a megértésben a parietális agykéreg – ami az érzékszervek információit dolgozza fel – játszik szerepet, ami az agyi legkülső rétege. A parietális agykérget tartalmazó terület eddigi ismereteink szerint a magasabb rendű gondolati folyamatok középpontja, aminek a beszédben és a döntéshozatalban is létfontosságú szerepe van.

Azonban a galambok agyában nincsen parietális agykéreg, vagy legalábbis nem eléggé fejlett ahhoz, hogy különálló kéregnek lehessen tekinteni. Így a madaraknak egy másik agyterületet kell használniuk a tér és az idő megkülönböztetésére – vagy van egy közös evolúciós mechanizmus a központi idegrendszerben, amin a madarak és a korai főemlősök osztoztak.

Hogy ezt behattóbban is megvizsgálják, egy sornyi tesztnek vetették alá a galambokat. Leegyszerűsítve egy képernyőn horizontális 6 vagy 24 cm hosszú vonalakat mutattak az állatoknak 2 vagy 8 másodpercig. Amikor az állatok a rendelkezésükre álló 4 szimbólumból a megfelelőt választották a vonal hosszának vagy a megjelenésének időtartamára, étel kaptak jutalmul.

A tesztek ezután egyre összetettebbé váltak. A kutatók új hosszúságokat és nagyobb variációt is bevetettek és vonal megjelenésének időtartamán is változtattak.

“A feladat ekkor már rákényszerítette a galambokat, hogy egyszerre dolgozzák fel a teret és az időt, mivel nem tudták előre hogy milyen dimenzióra vannak éppen tesztelve,” mondta Wasserman.

A kutatók arra jöttek rá hogy a vonal hossza hatással van arra, hogy a madarak milyen hosszúnak érzik annak a feltűnését. Ez a tér és idő összefolyását már korábbi kutatások igazolták az emberek és a majmok esetében is, megmutatva hogy hasonlóan kódolják a két fizikai dimenziót. A kutatók korábban úgy gondolták hogy a parietális agykéreg áll ennek az interakciónak a központjában, azonban mivel ez az agykéreg nincs jelen a madaraknál, a kutatók szerint nem mindig áll fent ez a helyzet.

“Az agykéreg nem egyedülálló  tér és az idő megállapításában,” mondta Benjamin De Corte, a kísérletek tervezésében és végrehajtásában is részt vevő kutató. “A galamboknak vannak más agyi rendszerei, amik lehetővé teszik ezeknek a dimenzióknak az észlelését.”

Forrás: cell.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.