A magas aktivitás akár kilenc évvel csökkentheti a sejtjeink öregedését

 Minden igyekezetük ellenére, eddig egy kutatónak sem sikerült megállítani az emberi öregedést.

Azonban a Brigham Young Egyetem új kutatása alapján lehetséges lelassítanunk az öregedésünk egyik formáját – azt ami a sejtjeinkkel történik. Egészen addig, amíg hajlandóak vagyunk megdolgozni érte.

“Az, ha valaki 40 éves, nem azt jelenti hogy biológiailag is 40 éves,” mondta Larry Tucker professzor. “Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik fiatalabban néznek ki mint azt a koruk indokolná. Minél aktívabb valaki fizikailag annál kevésbé öregszik biológiailag.”

A tanulmány szerint azok az emberek, akik az átlagosnál folyamatosan több fizikai aktivitást mutatnak, sokkal hosszabb telomerekkel rendelkeznek mint a nyugalmas életmód hívei, és azoknál is akik csak átlagosan aktívak.

A telomerek olyan fehérjék, amik a kromoszómák végét alkotják. Ezek egyfajta biológiai óraként viselkednek, mivel erős korrelációban vannak a korral – minden sejtosztódósnál elveszik egy nagyon parányi rész a végekből. Ezért minél öregebb valaki, annál rövidebbek a telomerei.

Tucker és csapata azt találta, hogy a fizikailag magasan aktív személyek telomerei biológiailag 9 év előnyt jelenthetnek a passzív életmódot folytatókkal szemben és akár 7 évet is az átlagosan aktívakkal szemben. Mi számít viszont magas aktivitásnak? A kutatók nőknél 30, férfiaknál pedig 40 percnyi kocogásnak megfelelő munkával számolta a hét legalább öt napján.

“Ha komoly eredményeket akarunk elérni a biológiai öregedésünk lelassításában, úgy néz ki, hogy egy kis edzéssel nem ússzuk meg.” mondta Tucker. “Keményen kell dolgoznunk és következetesen.”

A csapat egy olyan nagyméretű felmérés adatait vizsgálta, aminél a résztvevő 5823 felnőtt adatai között megjelent a telomerek hossza és, hogy mennyi időt szentelnek 62 féle aktivitásnak egy hónapban. Azt is észrevették hogy nincs jelenetős különbség a telomerek hosszában azok között akiknek alacsony, átlagos, vagy szinte teljesen passzív az aktivitási szintjük.

A mechanizmus, amivel a magas aktivitási szint segít megőrizni a telomerek hosszát még nem ismert, viszont Tucker szerint az oxidatív stresszhez és a gyulladásokhoz lehet köze. Korrábbi kutatások már megmutatták, hogy ez a két faktor közeli kapcsolatban állhat a telomerek hosszával, és az is ismert hogy az intenzív edzés csökkentheti a gyulladásokat és az oxidatív stresszt is.

“Azt már eddig is tudtuk hogy a fizikai aktivitás segíthet meghosszabbítani az életet, és most már tudjuk hogy ez az előny részben a telomerek megőrzésének köszönhető,” mondta Tucker.

Forrás: elsevier.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás