A szuperhős kultúra az agresszív viselkedést hozza elő és nem a védelmezőt

Sok jó dolgot tanulhatnak a gyerekek, miközben kedvenc szuperhőseiket nézik; amint azok a gyengéket védelmezik, arra használják képességeiket, hogy segítsenek másokon vagy éppen nemes ügyért harcolnak.

Sarah M. Coyne a Brigham Young Egyetem családi élet professzora úgy döntött, hogy megvizsgálja milyen hatása van a szuperhős kultúrának az iskolás kor előtti fiúkra és lányokra, és sajnos nem a pozitív vonásokat szűrték le.

Rengeteg iskoláskor előtti kisgyerek van, aki imádja a szuperhősöket és rengeteg szülő van, aki úgy gondolja, hogy a szuperhős kultúra segít a gyerekeknek, hogy kedvesebbek legyenek a társaikkal és baj esetén segítsenek egymásnak,” mondta Coyne, „de a kutatásunk épp ennek az ellenkezőjét mutatja. A gyerekek inkább az agresszív viselkedést veszik fel és nem a védelmezőt.

Coyne azt találta, hogy a gyerekek akik gyakran érintkeznek a szuperhős kultúrával, nagyobb valószínűséggel válnak agresszívabbá egy évvel később. Ezen felül a más gyerekek által bántalmazottaknak sem segítenek nagyobb mértékben, és társadalom többi részével szemben sem váltak segítőkészebbé.

A kutatás ezen a héten jelent meg a Journal of Abnormal Child Psychology folyóiratban.

Múlt tavasszal, Coyne egy másik tanulmányt jelentetett, meg amiben a Disney Hercegnő kultúra hatásaira hívta fel a figyelmet, és azt találta, hogy az állandósult sztereotípiáknak káros hatásai lehetnek. A kutatás nemzetközileg is nagy médiafigyelmet keltett, és a Facebook-on is sokan posztoltak róla.

Mint, ahogyan azt a hercegnő kultúrával kapcsolatban, Coyne továbbra is azt hangsúlyozza, hogy a kutatás nem indokolja, hogy a szülők teljesen eltiltsák a gyerekeiket a szuperhősöktől.

Most is azt mondom, mértékletesnek kell leni,” monta Coyne. „A legjobb, ha a gyerekek rengeteg különböző tevékenységben vesznek részt, és a szuperhősök csak egy a sok dolog közül, amivel érintkeznek.

Ezek a felfedezések lehetőséget nyújtanak a szülőknek, hogy beszélgessenek a gyerekükkel témáról. Coyne még azt is hozzátette hogy a szülőknek nem szabad félni attól, hogy a negatív mellet a média pozitív hatásairól is beszéljenek.

Coyne feltételezése az, hogy a gyerekekre részben azért ragad jobban az erőszakos viselkedés, mint az önzetlen, mivel a szuperhős média nagyon összetett. Emellett manapság a szuperhős filmek nagyrészét nem is gyerekeknek szánják, azok mégis rendszeresen nézik őket. Ezeknek a műsoroknak általában nagyon összetett a történetszála, amiben a moralitás fehér és fekete oldala között általában inkább a szürke részeken lavíroznak. A fiatalokban pedig még nem alakult ki az értelmi képessége arra, hogy ezeket a gyakran a felnőtteket is zavarba ejtő, cselekményeket kibogozzák.

Coyne ezen felül azt is állítja, még hogy van egy hatás, ami az erőszakos média fogyasztóit érzéketlenebbé teszi. Ezt a hatást már korábbi kutatások is leírták, és az erőszak áldozatai felé hiányzó együttérzést, a médiában látható erőszakkal szembeni egyre nagyobb közömbösség számlájára írják.

A kutatásban összesen 240 gyerek vett részt, akiknek a szülei nyilatkoztak, milyen szinten vannak benne a szuperhős kultúrában. A szülőket még arról is megkérdezték a gyerekek mennyit nézik a szuperhősös műsorokat, és mennyire azonosulnak a különböző szuperhősökkel. A gyerekeket pedig egyénileg kérdezték ki és kérték, meg hogy azonosítsanak 10 népszerű szuperhőst, mutassák be a kedvenc szuperhősüket és indokolják miért.

A gyerekek válaszai a kedvenc szuperhőseikről, egy igazán beszédes része a tanulmánynak:

A különböző válaszokba előkerültek a szuperhős termékek (26%), képek (20%) és interperszonális jellemzők (21%). A kutatás során indirekt módon próbálták megvizsgálni a védelmező és a erőszakos témákat. Azoknál a gyerekeknél, akik jellemzőkről is beszéltek mindössze 10%-nál jelent meg valami védelmező képesség, például „Hálókat lő és embereket ment meg,”. 20%-uk azonosította a kedvenc szuperhősét valamilyen erőszakos dologgal. Például, „Nagy és tud verekedni” vagy „Mindent szétzúz, amikor dühös”. Több enyhe volt, de volt pár kirívóan erőszakos. „Azért mert összetör és elpusztít mindent, és nem érdekli semmi mert ő egy nagy verekedő”. Egy másik gyerek pedig azt mondta, hogy Amerika Kapitánya a kedvenc szuperhőse „mert ölni tud.”. A maradék 70% semlegesebb megjegyzés volt: „Mivel nagy és erős” vagy „Mivel menő és tud repülni”.

Coyne, akinek három fia van, és néhány hét múlva születik majd a negyedik, a saját házában is megtapasztalta a szuperhős kultúrát.

„Amerikában szinte lehetetlen elmenni mellettük” mondta Coyne, „A három éves fiam nagyon szereti Pókembert pedig még sosem látta egy filmben sem. Többször öltözött már pókembernek és szaladgált össze-vissza azt játszva, hogy pókhálókat lő. A kutatásnak nem is az a célja, hogy betiltsák a szuperhősöket, mert rengeteg embernek meghatározó és varázslatos részei ők a gyerekkorának. Azonban a szuperhős kultúra igen terhes is lehet, főleg ha a gyerekek nézik a filmeket, játszanak a játékokkal, erősen hasonulnak a hőshöz és esetenként még be is öltöznek. Ez a tanulmány az egyensúlyról szól. Például a fiam időnként a ’Let it go’-t énekeli a Jégvarázsból. A lényeg az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és képesek legyünk felhozni a szuperhősök pozitív tulajdonságait.

Forráswww.sciencedaily.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás