A varázsgomba egyik összetevője biztató jeleket mutat a szorongás és a depresszió csökkentésére rákos betegeknél

Az új felfedezések egy már fél évszázada zárt ajtót nyithatnak ki. Kutatók felfedezték, hogy a pszilocibin – a tradicionális gyógyászatban már hosszú ideje használt hallucinogén – csökkenti a depressziót és enyhíti a szorongást, azoknál a betegeknél, akik valamilyen súlyos betegséggel küzdenek és a halál fenyegetésével néznek szembe.

Két különálló, a napokban közzétett tanulmányban, a kutatók beszámoltak arról, hogy azok a kísérleti alanyok, akik egy közepestől a nagyig terjedő adag pszilocibint kaptak, hathatósan és tartósan felszabadultak a mély szorongásukból. A 80 rákos páciens közül, akik a két vizsgálaton vettek részt, ~80 % a szer bevételét követő 6 hónap után is mérhetően kevésbé volt reménytelen és demoralizált, mint a kísérlet előtt.

Még évekkel a kísérlet után is a kísérleti alanyok arról számoltak be, hogy az életük mélyebb értelmet nyert és megbékéltek a helyzetükkel. A 29 rákos páciens közül, akik a New York-i Egyetem Langone Orvosi központjában tartott vizsgálat alatt kapták a pszilocibint, 20 mondta azt, hogy „ez volt az életük egyik legmeghatározóbb élménye”.

Dinah Bazer

Dinah Bazer

Ez a drog megmentette és megváltoztatta az életemet” mondta Dinah Bazer egy brooklyni nő, aki még 2011-ben kapott egy adag pszilocibint a New York-i központban. A petefészek rák kezelés nyomán, Brazer azt mondta, hogy a betegség visszatérésének lehetősége által keltett szorongás „élve felfalta”. Egy nagyobb adag pszilocibin hatása alatt Bazer azt mondta, hogy „kirobbanóan dühös” volt a rákra ami sötét masszaként jelent meg előtte. Látomásában egy fény segítette a masszát szervezetéből kilökni.

Isten szeretetében fürödtem” órákon keresztül, folytatta Bazer, aki korábban ateistának vallotta magát.” Amikor a pszilocibin hallucinációs hatásai véget értek, kétévnyi tömény szorongástól szabadultam meg.

Ez az eredmény hatalmas áttörést jelent” mondta Dr. George Greer, a non-profit Heffter Kutató Intézet igazgatója , ami a tanulmányokat finanszírozta.

Dr. George Greer

Dr. George Greer

Greer utalt rá hogy a halálos betegségeknél fellépő „egzisztenciális szorongás” csak az egyik olyan tünet, amit a pszilocibinnel majd kezelni lehet. Más lehetséges területek a depresszió, kokain, dohány és alkoholfüggőség, Obszesszív-kompulzív megbetegedés illetve a hosszan tartó HIV fertőzés okozta „demoralizáció

Dr. Roland R. Griffiths a John Hopkins Egyetem pszichiátere és az egyik tanulmány fő szerzője, azt nyilatkozta, hogy a tartós enyhülés, amit egy adag pszilocibin okoz, leginkább az operációhoz hasonlítható, nem pedig a lassú és munkaigényes kezelésekhez, amiket ma a szakmában használnak.

Nem hiszem, hogy van bármi ehhez hasonló modellünk a pszichiátriában, mint ez a hatás, amit a két vizsgálat mutat” mondta Griffiths. „Valami történik, ami megjavítja és megkönnyíti az előre haladást akár 6 hónapig is. Ebből a szempontból ez egy teljesen új modell.” tette hozzá. Két korábbi publikáció, a Pszichofarmakológia Folyóiratban, már jelzi a hallucinogének gyógyászati felhasználhatóságával kapcsolatos kutatások visszatértét, a több mint 50 éves kihagyás után.

Az 1950-as és 60-as évek hallucinogén drogjait, mint például lizergsav-dimetil-amid (LSD) és a pszilocibin, ami a természetben is megtalálható bizonyos gombafajoknál, széles körben használták a biogyógyászati kutatásokban és a pszichoterápiában. 1966-ban a pszichedelikus drog ellenszenvesebbé vált, amikor is az USA vezetése illegálisnak minősítette azt. 1970-re minden, ezzel kapcsolatos amerikai kutatásnak és gyógyászati alkalmazásnak vége szakadt.

Az elmúlt években amerikai tudósok kis közössége, köztük e két kutatás vezetője már felvetette a problémát, hogy a tiltás visszafoghatja, a leginkább elterjedt pszichiátriai problémákra, mint például depresszió, függőség és poszt traumás stressz (PTSD), jobb kezelési módjainak felfedezését.

Mivel a PTSD szinte járványszerű az amerikai veteránok körében és a drogfüggőség is nemzeti csapás, az amerikai tisztviselők új hajlandóságot mutattak, hogy újra engedélyezzék a pszichedelikumok és más eddig gyógyászatilag haszontalannak vélt drogokkal történő kísérleteket.

A napokban az Élelmiszer és Drog Adminisztrációs Hivatal (FDA) áldását adta egy nagyméretű klinikai vizsgálatra, melyben 3,4- metiléndioximetamfetamin-t használnak majd (ismertebb nevén ecstasy).

Mint az LSD és a pszilocibin, az ecstasy is nagy lehetőségeket rejt magában a PTSD pszichoterápiai kezelésében. Hogyha a 3. fázisú kísérletnek sikerül bemutatnia az ecstasy hatását, a következő lépés a receptre kapható gyógyszer státusz megszerzése lenne.

Pszilocibin gomba

Az új pszilocibin kísérletek még ezzel szemben nem ennyire előrehaladottak. Mindkettő kisérlet csupán 2. fázisú volt, aminél a lehetséges gyógyszer adagolási rendjének és biztonságosságának a megértése a legfontosabb. Ezzel szembe mind a kettő, kettős-vak placebo teszt volt – ami a klinikai tesztek aranystandardjának számít. Az ilyen teszteknél az alanyok nem tudják, hogy valóban a drogból kaptak vagy egy hasonló ámde inaktív szerból.

Az egyik tesztnél, a kutatók nagyon kis mennyiségű pszilocibint, amennyi még nem fejt ki hallucinációt, használtak placeboként. A másiknál pedig a niacin nevű étrend kiegészítőt használták. Mindkét kísérletnél, minden alany kapott nagy adag pszilocibint legalább a két lépcső egyikénél, így végül mindannyian megtapasztalták a teljes hatást.

Mindkét tesztnél az összes alanyt rákkal és „vagy egzisztenciális szorongással vagy depresszióval” diagnosztizálták. A szorongás és a depresszió a betegségből és korai halál lehetőségéből erednek. A pácienseket hosszasan felkészítették a pszilocibin várható hatásairól, hogy minimalizálják a kedvezőtlen reakciókat. A tudósok folyamatos megfigyelés alatt tartották az alanyokat mind a placebo, mind pedig a pszilocibin hatása alatt. Ezek után a pszichiáterek ösztönözték a pácienseket, hogy írják le élményeiket és gondolkodjanak el rajtuk.

Rögtön azután, és 5 héttel az első alkalom után, azok az alanyok, akik a pszilocibint kapták sokkal jobban néztek ki, mint azok, akik a placebot kapták. A széleskörű szabványosított depresszió, szorongás és életminőség felmérés is azt mutatta, hogy ezek a páciensek sokkal kevésbé voltak reménytelenek, demoralizáltak és szorongóak.

Hat hónappal később, a Langon Központban végzet kísérlet részvevőinek 87% jelezte, hogy az élmény jelentősen javította az élettel való elégedettségüket. A kettő közül a nagyobb, a John Hopkins Egyetemen tartott tesztnél, a pszilocibin szintén nagy és jelentős növekedést hozott az életminőségben, halál elfogadásban és optimizmusban. Ezek a hatások hat hónap után is megmaradtak hasonlóan a másik teszthez.

A pszilocibin mellékhatásai ezek mellet csak nagyon enyhén jelentkeztek. A két kísérletben részvevők 15% tanúsított csak émelygést vagy hányást a nagy dózis hatására és minden 3-ból 1 észlelt valamilyen múló pszichológiai kellemetlenséget. Több páciens szívverése és vérnyomása megemelkedett, de soha nem ért el veszélyes szinteket.

Az egészségügyi ellátásban egyre jobban terjed az élet végi kezelés témája, mind a páciensek mind pedig a pszichiáterek körében. Erre a problémára is megoldást jelenthet a pszilocibin. Jelenleg a kutatók azt találták, hogy a fájdalmas és jelentéktelen kezelések mindennapiak a haldokló betegek kezelésében. A palliatív és hospice ellátás, amik a súlyosan betegek kényelmetlenségét igyekeznek enyhíteni, egyre jobban terjednek az amerikai korházakban. Ezen felül egyre több páciens követeli a jogát az eutanáziához.

Ahelyett hogy ezekről az orvos-által segített öngyilkosságokról vitatkoznánk, komolyan kellene kutatni a haldoklás által okozott egzisztenciális szorongást és annak kezelését.” mondta Dr. Craig D. Blinderman, egy palliatív ellátás specialista a Kolumbia Egyetem Egészségügyi Központjánál és a New York-i Presbiteriánus kórháznál.

Nekem úgy tűnik, hogy mielőtt eljutnánk az eutanázia bevezetéséhez, más utakat is fel kellene tárnunk, ilyen út lehet a pszilocibin is.” folytatta Blinderman, aki nem vett részt az eddig említett két tanulmány egyikében sem.

Pusztán a pszilocibinhez hasonló drogok megtalálása még nem a végső akadálya a széleskörű elterjedésüknek. Eddig egyiket sem gyártják a nagyobb profit orientált cégek, mivel iparilag feleslegesnek tartják, hogy több millió dollárt költsenek egy egyszer használatos gyógyszerre.

Dr. Greer az tette még hozzá hogy „mindamellett hogy a következő nemzedék tudósainak elérhetővé tettük a pszichedelikumok gyógyító hatásának kutatását, az új mexikói Heffter Intézet már gondolkodik azon, hogy specializált pszichiátriai klinikáknak elérhetővé teszi a pszilocibint.

Forrás: www.latimes.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás