A Voyager 1 tartalék hajtóművei még 37 év után is működnek

Ha már megpróbálkoztunk azzal, hogy elindítsunk egy már évtizedek óta a garázsban álló autót, akkor tudhatjuk hogy mennyire hiú remény arra számítani, hogy elindul. Azonban Voyager 1 hajtóművei több mint 37 évnyi tétlenség után sikeresen elindultak.

A Voyager 1 NASA legtávolabbi és leggyorsabb űrszondája, ami az egyetlen olyan ember által készített tárgy, ami eljutott a csillagközi térbe. A szondát, ami már 40 éve repül az űrben, kis hajtóművek irányítják, hogy képes legyen kommunikálni a Földel. A hajtóművek rövid – milliszekundumos – impulzusokban tüzelnek, amivel óvatosan módosítanak az űrszonda forgásán, így az antennája a bolygó irányába néz. Most, a Voyager csapatának négy tartalék hajtőműből álló csoportot sikerült elindítani, amik már 1980 óta szunnyadtak.

“Ezekkel a több mint 37 év után is működőképes hajtóművekkel, képesek lehetünk meghosszabbítani a Voyager 1 űrszonda élettartamát további 2-3 évvel,” mondta Suzanne Dodd, a projekt vezetője a NASA-tól.

Még 2014-ben a mérnökök észrevették hogy a Voyager 1 hajtóműveinek állapota romlásnak indultak – az idő előrehaladtával több energiára volt szükségük ugyanannak a hatásfoknak az eléréséhez. Mivel a szonda ekkor már 13 milliárd mérföldre volt a Földtől ezért az alkatrészek megjavítása vagy cseréje lehetetlen feladat.

A Voyager csapata ezért összegyűjtött egy csapatnyi hajtómű specialistát a NASA berkeiből, hogy vizsgálják meg a problémát. A csapat több lehetséges megoldást is megvizsgált köztük azt is, hogy az űrszonda hogyan reagálna bizonyos változtatásokra. A kutatók megegyeztek, hogy egy szokatlan megoldáshoz folyamodnak. Bekapcsolják a szonda már 37 éve szunnyadó tartalék hajtóműveit.

“A Voyager  repülési csapata előásta a több évtizedes adatokat és megvizsgálták őket egy mára már elavult programozási nyelvet használó szoftver segítségével, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy biztonságos e bekapcsolni a hajtóműveket,” mondta Chris Jones, a NASA JPL vezető mérnöke.

A küldetés korai napjain a Voyager 1 elrepült a Jupiter és a Szaturnusz fontosabb holdjai mellett. Hogy pontosan pályán tudják tartani, a mérnökök a szonda irányításához módosító hajtóműveket használtak. Azonban mivel a Voyager 1 utolsó találkozása a Szaturnusszal még 1980 novemberében volt, ezért ezekre a hajtóművekre azóta nem volt szükség. Akkor ezeket a hajtóműveket hosszabb időre aktiválták nem úgy mint az irányító hajtóműveket.

2017 november 28.-án a Voyager mérnökeinek sikerült elindítani a négy hajtóművet 37 éven belül először és kipróbálták, hogy azok képesek e átvenni a mostani hajtóművek szerepét. A csapat feszülten várta, hogy a tesztek eredményei áthaladjanak az űrön és 19 óra és 35 perc alatt elérjék a NASA antennáit.

Az eredmények szerint a hajtóművek tökéletesen működnek és képesek lehetnek átvenni a végüket járó hajtóművek szerepét.

“A Voyager csapat a hajtóművek tesztjének minden egyes mérföldkövével egyre izgatottabbá vált. A hangulatot a megkönnyebbülés, a boldogság és a hitetlenség jellemezte, amikor tanúivá váltunk annak, hogy ezek a megpihent hajtóművek felveszik a kesztyűt mintha semmi nem történt volna,” mondta Todd Barber, a csapat egyik hajtómű mérnöke.

A tervek szerint a teljes átállás az ‘új’ hajtóművekre majd csak januárban történik meg. A hajtóművek a nagyobb energiafogyasztásuk miatt valószínű, hogy csak egy ideig lesznek képesek átvenni a jelenleg használt hajtóművek szerepét, azonban még ezzel is akár 2-3 évvel meghosszabbíthatják a küldetést.

A tesztek annyira sikeresek voltak hogy a csapat valószínűleg hasonló teszteknek fogja alávetni a Voyager 2 – ami a Voyager 1 ikertestvére, ami az elkövetkező néhány évben fogja elérni a csillagközi teret.

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.