Az Amazonas ellenállóbb lehet az erdőirtással szemben, mint korábban gondolták

Az Amazonasi őserdő teszi ki a világ trópusi erdejeinek felét és az éves szén elnyelésnek is a negyedéért felelős. Éppen ezért az őserdő méretének rohamos csökkenése jelentősen felgyorsíthatja a globális klímaváltozást.

A múltban a kutatók már bebizonyították, hogy az Amazonas nagy részei fordulóponthoz közelednek. Ezt jelzik a műholdas felvételek is, melyeken látható, hogy mind a szavanna mind pedig az esőerdei részek azonos környezeti hatások mellett léteznek. Ezért, az elméletek szerint mindkét állapot a stabilitás alternatívái. Ez az úgynevezett bistabilitás, ami azt jelenti hogy az erdőirtás vagy szárazságok drámaian megemelhetik az erdőtüzek esélyét, ezzel az esőerdő területeket szavannákká téve. Ezzel a változással a területek egészen addig maradnának szavannák, amíg meg nem szűnik az emberek által kifejtett nyomás, aminek köszönhetően gyorsabban nőhetnének vissza mint ahogy a tüzek irtanák az erdő fáit.

“Úgy döntöttem, hogy vetek egy új pillantást az adatokra, és egy teljesen más kép rajzolódott ki, amikor az évszakokat is figyelembe vettem és eltávolítottam a műholdas képek adatpontjai közül azokat a területeket, melyek emberi hatásnak voltak kitéve,” mondta Bert Wuyts, a tanulmány szerzője. “A bistabilitás hirtelen szinte teljesen eltűnt.”

 

 “Az elején kevésbé láttam hogy Bert észrevételeinek a jobb megértéséhez ugyanaz a mintaképződési elméletet jelentette a megoldást, amit már korábban oly sokszor használtam,” mondta Alan Champneys, az alkalmazott nem lineáris matematika professzor, aki a kutatás egy részét felügyelte. “Számomra ez megmutatta az interdiszciplináris együttműködés erejét, és a matematika és az adattudomány jelenlétét a látszólag összefüggéstelen jelenségek magyarázatában.”

Korábbi tanulmányok látszólag nem vették figyelembe a helyi interakciókat és a szomszédos területek szélein bekövetkező változásokat – amik gyakran a természetes tüzek miatt jönnek létre. Amikor ezeket figyelembe vették a kutatók az adatokból egy reakció-diffúzió elméletet – kémiában és fizikában használt módszer, amivel előrejelezhetőek bizonyos térbeli minták kialakulása – állítottak fel. Az elmélet szerint, egy egyértelmű határnak kell lennie az erdő és a szavanna között, ami meghatározható a klíma és talaj adataival.

Az egész kulcsa egy harmadik tényező: az emberek által ültetett területek közelsége. Az emberi faültetvényekhez közel lévő erdők a fakitermelésnek és a tüzek által okozott eróziónak is ki vannak téve – a terület kitermelés miatti nyitottságából fakadóan. Ez a jelenség az erdő-szavanna határt a nedvesebb területek felé tolta ki.

A jó hír az, hogy ezek alapján az emberi erdőirtás nem fogja a fakitermelés alatt álló területeket szavanna állapotba zárni. Ez azt is jelenti hogy az erdő visszaállása elkezdődhet amint az emberi nyomás megszűnik. Azonban van egy másik tényező is a bistabilizacióval kapcsolatban, amit a kutatók nem vettek figyelembe.

Korábbi kutatásokban végzett szimulációkból kiderült hogy az Amazonas pozitív hatással van a területen történő esőzésekre. Ezzel az erdőirtás csökkentheti ezt a hatást, ami további veszteségekhez vezethet az erdőben. Az hogy a kitermelés tényleg véglegesen szavannát csinálhat az esőerdőből ezen a második mechanizmuson is múlik és ezért a kutatók ezen a területen folytatják következő vizsgálataikat.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás