Az érzékelés nem egy folyamatos passzív folyamat

Nemcsak a szemeink csapnak be bennünket, hanem a füleink is. Egy ausztrál-olasz együttműködés új bizonyítékot talált arra, hogy az oszcilláció az emberi érzékelés általános jellemzője.

Amíg a tudatos élményeink összefüggőnek tűnnek, a Sydney Egyetem és több olasz egyetem tanulmánya arra jutott, hogy az érzékelésünk és a figyelmünk eredendően ritmikus természetű.

Ennek a felfedezésnek hatalmas jelentősége lehet az emberi viselkedés pontosabb megértésében, hogy hogyan hatunk a környezetünkre és hozunk döntéseket.

A tanulmánynak három fő felfedezése volt. Először is a hallásai érzékelésünk oszcillál és a két fül más-más időben éri el az érzékelésének csúcsát – aminek fontos szerepe lehet a hangok forrásának pontosabb behatárolásában. Másodszor a hallási döntéshozásunk is oszcillál és végül a tudósok arra jutottak hogy az oszcilláció az érzékelésünk alapvető tulajdonsága és az eddigi elgondolásokkal szemben nem csak a látás sajátossága.

Egy egyszerű kísérlet segítségével a kutatóknak sikerült demonstrálniuk hogy a gyenge hangok észlelése nem folyamatos, hanem az idő folyamán ritmikusan változik.

Azt már évek óta tudjuk hogy a látás ciklikus természetű, azonban ez az első bizonyíték arra hogy ez a ciklikusság a hallásra is igaz lehet.

“Ez a felfedezés, hogy a hallási érzékelés is hullám hegyeken és völgyeken megy át, támogatja azt az elméletet, hogy az érzékelésünk nem passzív, hanem a tények szerint a körülöttünk lévő világ érzékelése ciklusokon megy keresztül,” mondta David Alais, a Sydney Egyetemről.

“Már egy ideje gyanakodtunk rá hogy az érzékszervek nem folyamatosak, hanem ciklusokban dolgozzuk fel őket vagy ritmikus funkciójúak. Ezek a felfedezések új súlyt adnak ennek az elméletnek.”

Ezek a hallás ciklusai másodpercenként hatszor következnek be. Ez gyorsnak tűnhet, de az idegtudományban nem számít annak, mivel az agyi oszcillációk másodpercenként 100-szor is végbemehetnek.

“Ezek a felfedezések fontosak mivel az emberek általánosan a másodperc hatodrésze alatt hoznak döntést, ami összhangban van a hallási oszcillációkkal,” mondta Alais.

A tanulmány ezen felül eltérést talált a két fül oszcillációja között, először az egyik fül ér el az érzékelés csúcsára majd a másik. Az oszcilláció annyira gyors hogy általában észrevétlen a számunkra, azonban megfelelően időzített kísérletek leleplezhetik.

Miért szükséges, hogy az agy ciklikusan gyűjtsön információt? A kutatók között a vezető teória az, hogy ezzel a figyelmet igyekszik utánozni, ami szintén hirtelen kitörésekkel vizsgálja az aktivitást.

A kutatók a jövőben azt viszgálják majd, hogy ez az oszcilláció az érintésnél is jelen van e, ezzel még jobban kiterjesztve az elméletet, ami segíthet majd általánosan jellemezni az össze érzékszervünket.

“Az agy egy annyira összetett ‘gépezet’ hogy azt mondhatjuk ‘ez a tudomány bizonyítéka, hogy elkezdtük megérteni’, azonban arra következtethetünk, hogy még mindig rengeteg dolgot nem ismerünk,” mondta Alais.

“Egy évtizeddel ezelőtt még senki nem gondolta volna hogy az érzékelés folyamatosan villog – mint egy öreg néma film.”

Amikor áttekintünk egy jelenetet, annak bizonyos részei nagyobb figyelmet kapnak és ezért azok nagyobb prioritást kapnak a feldolgozásban is. Ez egy hatásos technika, amivel a legtöbb hozható ki, egy korlátozott kognitív erőforrásból, anélkül hogy a rengeteg információban elveszne az általunk fontosnak gondolt dolog.

Hasonlóan a figyelem oszcillációja egy analóg eredményt hozna létre az idő folyamán, rövid időbeli zsebeket hozva létre a teljes erőforrások folyamatos kihasználása helyett.

Ez a folyamat lehetővé teszi hogy a releváns információkat azonos időnként összekössük, ezzel lehetővé téve az információk csoportosítását az érzékelés hullámvölgyeiben.

Forrás: cell.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.