Az őskori emberek már aktívan változtatták a túlélési stratégiáikat

A Tübingeni Egyetem Senckenberg Központ az Emberi Evolúcióért és Paleokörnyezetért tudósai felfedezték, hogy a Neander-völgyi ember külső behatások nélkül (környezeti vagy éghajlati változás) is változtatott a túlélési technikáin. A csapat egy új eljárásnak köszönhetően egy megkövesedett fog szén izotópos kórmeghatározásával rávilágított, hogy 250 000 évvel ezelőtti őseink sokkal fejlettebbek voltak, mint azt korábban feltételezték. Az új eredmények hozzájárulnak a modern ember fejlődésének feltárásában. Részletes kutatásukat nemrég tették közzé a Negyedéves Tudományos Kommentár tudományos folyóiratban.

Amikor az időjárás hidegebbre vagy melegebbre fordul, a fajoknak alkalmazkodniuk kell és igazítani kell a túlélési stratégiájukon is – ez őseinkre, a mára már kihalt Neander-völgyiekre is igaz. „Felfedeztük, hogy a Neander-völgyiek külső behatásuk nélkül is előrébb tudtak lépni fejlettségükben, így sokkal közelebb kerülve a mai emberhez, mint azt eddig gondoltuk.” magyarázza Professzor Dr. Hervé Bocherens a Tübingeni Egyetem Senckenberg Központ az Emberi Evolúcióért és Paleokörnyezetért munkatársa.

Ebből a célból a tübingeni biológusok nemzetközi csapata a francia Payre ásatási területen lelt maradványokat vette górcső alá az új eljárás használatával. „Rengeteg Neander-völgyi gyerek fogazatának karbonátot-tartalmát vizsgáltuk meg. Az eredményeink azt mutatják, hogy 250 000 évvel ezelőtti őseik már több különböző túlélési technikát dolgoztak ki az változatlan környezeti viszonyok ellenére.” A karbonát a fogak és csontok egy fontos alkotóeleme. Más dolgok mellet ennek a karbonátnak a szén izotópos vizsgálata rávilágít az élőlény evési és ivási szokásaira.

Azért hogy bepillantást nyerjünk a fiatal Neander-völgyiek élőhelyének környezetébe, Bocherens és munkatársai más nagytestű növényevő és húsevő állatok maradványaiban található karbonátot is megvizsgálták. „A szén és oxigén izotópok aránya az ez időben élő lovak, vörös szarvasok, rinocéroszok, farkasok és hiénák szervezetében változatlan volt. Ezért arra következtethetünk, hogy semmi jelentősebb környezeti változás nem történt ebben az időszakban.

Ezzel szemben a Neandervölgyi maradványok az emberek egy csoportja elsődlegesen a rinocéroszokra és lovakra vadászott a völgyben, amíg egy másik csoport a vörös szarvasokra specializálódott a fennsíkon. „Nagyából ebben az időben a schöningeni őseink már fa lándzsákkal vadásztak lovakra. Ezzel felismerhetünk három különböző módot arra, hogy a 250 000 évvel ezelőtti emberek elkezdték használni környezeti erőforrásaikat. Ebben az időben érték el az akkori emberszabásúak azt a pontot, ami a modern ember viselkedési formáihoz vezetett.” Adja hozzá Bocherens.

Az eljárás amit Bocherens és munkatársai fejlesztettek ki és a fogzománcban található karbonátot vizsgálja; hatalmas lehetőséget hordoz magában. Az eddigi legfejlettebb eljárással, ami a csontokban található kollagént vizsgálta, csupán 100 000 évnél fiatalabb maradványokat lehetett vizsgálni. Az ennél idősebb csontok csak nagyon ritkán tartalmaznak vizsgálható kollagént. Ezzel szemben a fogzománcban lévő karbonát és az abban lévő információ lényegesen tovább fennmarad. „Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen új felfedezéseket hoz magával ez az új eljárás a még ennél is idősebb emberszabású maradványok vizsgálatakor.” írja Bocherens kommentárjában.

Eredeti tudományos cikk: Quaternary Science Reviews

Forrás: phys.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

1 Hozzászólás

Hozzászólás