Az űrben töltött hosszú idő rejtélyesen hat a DNS-re

A közelmúltbeli eseményeket követően, sokan készek felugrani az első marsi űrhajóra. De mielőtt mi földlakók vállalkoznánk a hét hónapos útra a Vörös Bolygóig, még meg kell fejtenünk, hogy hogyan is hatnak az űrben lévő szélsőséges körülmények a testünkre, mint amilyen az űr által okozott vakság is, amiről korábban már írtunk.

Szerencsére egy ikerpár, Scott és Mark Kelly asztronauták jelentkeztek önként a NASA kísérletére, és azóta vizsgálják őket a különböző űrutazásaikból visszatérve. Az egypetéjű ikertestvérek egy 10 részes vizsgálat alanyai, amivel az űrutazás testre gyakorolt hatását hivatottak a kutatók megérteni. Vér és más biológiai mintákat gyűjtöttek, amíg az ikrek a Földön vagy földkörüli pályán voltak. Az eredményeket összehasonlításának a találó ‘Iker Tanulmány’ nevet adták.

Amíg az Iker Tanulmány összes eredményére még valószínűleg kell egy vagy két évet várni, az első felfedezések már megvannak. Scott Kelly legutóbbi küldetése – aminél 340 napot töltött az űrben – előtt, közben és utána gyűjtött minták „a génekben, a DNS metilációban és más biológiai markerekben is változást mutatnak,” számolt be a Nature.

Mint egypetéjű ikrek a testvérek genetikailag nagyon hasonlóak, azonban amíg az űrben voltak, Scott telomerei – a kromoszómák végén lévő fedők – hosszabbra nőttek mint ikertestvérének. Habár Scott telomerei a Földre való visszatérést követően visszatértek a normális mérethez, ezek az eredmények teljesen váratlanok, mivel a telomerek mérete természetesen csökken az egyén élete folyamán, és az űrrepüléssel járó belső feszültség felgyorsítja a folyamatot. Legalábbis ez volt az elképzelés.

Ez pontosan az ellentéte annak amire számítottunk,” mondta Susan Bailey, a Koloradó Államiegyetem sugárzás biológusa.

John Charles, a NASA Emberkutató Program vezető tudósa, azt mondta, hogy a tudósok azért voltak kíváncsiak a telomerek hosszára, mert az űrutazás alatti eróziójuk, hosszú küldetések alatt komoly egészségi problémákhoz vezethet. Ezeknek a potenciális egészségügyi problémák a megértése kritikus, ha hosszú útra akarják küldeni az asztronautákat, mint például a Marsra.

Fontos tisztába lenni azzal is, hogy a telomerek meghosszabbodása nem mindig jó dolog, mivel ez a meghosszabbodás néhány betegség folyamatához és kórképhez is köthető,” mondta Charles. „Azonban itt szerencsére nem ez a helyzet.”

A metiláció az a folyamat, amivel a gén kikapcsolja a részeit, amiket nem kell lemásolni,” mondta Charles. „A metiláció változásának a mérése egy mód arra, hogy dokumentáljuk milyen aktív egy gén bizonyos körülmények között, és hogy meghatározzuk a gén melyik része van olvasva és írva, mivel a testnek nincs épp szüksége az ott kódolt fehérjékre. Ez azért fontos, mert ezek a mérések segítenek megérteni, hogy az emberi test hogyan, reagál az űrutazás különböző tényezőire a gének szintjén.”

A tudósok jelentős változásokat fedeztek fel Scott génjeibe, aki a testvérénél sokkal több – 520 napot összesen – töltött az űrben. Ilyen változásokat csak szélsőséges körülmények okoznak. A kutatók figyelme most arra összpontosul, hogy behatárolják ezeknek a molekuláris változásoknak a pontos okát.

Hogyha Scott és Mark Kelly-t nem választották volna ki asztronautáknak, akkor NASA még mindig a lassú útját járná a genetikai kutatás felé,” mondta Charles.

Sok munka még mire teljesen meg fogjuk érteni, hogy hogyan, reagál a testünk az űrben lévő körülményekre, de ez a munka még nagyon fontos lehet a megálmodott Marsi kolónia kialakítására.

Forrás: gizmodo.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.