Azonosították a mechanizmust a nem kívánt gondolatok elnyomása mögött

A kutatók felfedeztek egy fontos vegyületet az agyunk ‘memória’ területén, ami lehetővé teszi számunkra a nem kívánt gondolatok elnyomását. A felfedezés magyarázattal szolgál arra, hogy a szorongással, poszt-traumás stresszel, depresszióval és skizofréniával küzdők miért tapasztalnak zavaró gondolatokat.

Mindannyiunknak szembe kell néznünk nem kívánt gondolatokkal – kellemetlen emlékekkel vagy aggodalmakkal. Amikor ez történik a gondolat visszatérhet még ha ezt nem is szeretnénk. Amíg ez az emlékeztető nem jelent túl nagy problémát amikor éppen pozitív hangulatban vagyunk, viszont ha téma különösen kellemetlen vagy traumatikus, az visszavihet minket ahhoz az eseményhez.

“A képességünk a gondolataink irányításában alapvető a jóllétünkhöz,” mondta Michael Anderson, a Cambridge Egyetem Agy Tudományos Egységének professzora. “Amikor ez a kapacitás tönkremegy, az a pszichiátriai betegségek leglesújtóbb tüneteihez vezethet: tolakodó emlékek, képek, hallucinációk, elmélkedések és patológiai és maradandó aggodalmak. Ezek mind olyan mentális betegségek fő tünetei, mint a PTSD, a skizofrénia, a depresszió és a szorongás.”

A kutatók a tolakodó gondolatok megállításának képességét összehasonlították a fizikai cselekedeteinket megakadályozó gondolatainkhoz.

“Képtelenek lennénk túlélni a viselkedéseink irányítása nélkül,” mondta Anderson. “Rengeteg gyors reflexünk van, amik gyakran hasznosak, azonban néha irányítanunk kell ezeket a cselekedeteket és megakadályozni a végbemenetelüket. Hasonló mechanizmusoknak kell segíteniük a kéretlen gondolatok megakadályozását is.”

Az agy prefrontális agykérge jelentős szerepet játszik a viselkedésünk irányításában és nem olyan régen megmutatták hasonló szerepe van a gondolatok irányításában is. A prefrontális agykérge egy fő szabályozóként viselkedik úgy, hogy más agyi területeket irányít – a motoros agykérget a cselekedetek és a hippocampus-t az emlékek esetében.

A kutatók egy ‘Gondolj/Ne-gondolj’ feladatot használtak, hogy azonosítsák az új agyi folyamatokat, amik lehetővé teszik a prefrontális agykérget hogy sikeresen megakadályozza gondolatainkat.

A feladatban a résztvevőknek egy sornyi párba rendezett, de amúgy nem kapcsolódó, szót kellett megjegyezniük. A kutatás következő lépcsőjén a résztvevőknek emlékezniük kellet a kapcsolódó szóra ha egy zöld lámpa villan fel és el kel nyomniuk azt ha egy piros.

Az fMRI és a mágneses rezonancia spektroszkópia módszereinek kombinálásával a kutatók képesek voltak megfigyelni hogy mi történik az agy főbb területein, amikor a résztvevők megpróbálták elnyomni gondolataikat. A spektroszkópia lehetővé tette az agy kémiai változásainak vizsgálatát és nem csak az aktivitásában történő változásokat.

A kutatók bemutatták hogy a képességünk a nem kivánt gondolatok elnyomására egy neurotranszmittertől – ami egy olyan vegyület, ami az üzenetek átadását teszi lehetővé az idegsejtek között – a GABA-tól függ. A GABA a fő ‘gátló’ neurotranszmitter az agyban és a kiválasztásával egy idegsejt képes más hozzá kapcsolódó sejtek aktivitásának elnyomására. A kutatók megfigyelték hogy a hippokcampusz GABA kapcsolatai jól előrejelzik hogy valaki képes e elnyomni a visszaemlékezést és az emlékek és gondolatok visszatérését.

“Ami igazán izgalmas ebben az az hogy egyre specifikusabbak leszünk,” mondta Anderson. “Korábban még csak annyit tudtunk mondani ‘hogy az agynak ez a területe hat erre a területre’, azonban most már meg tudjuk mondani, hogy melyik neurotranszmitter lehet a legfontosabb – és az eredmények szerint a gátló neuronok – a nem kívánt gondolatok meggátolásában.”

“Amíg korábbi kutatások a prefrontális agykéregre – a “parancsnoki központra” – fókuszáltak, mi megmutattuk hogy nem ez teljes kép. A nem kívánt gondolatok meggátolásában legalább akkora jelentősége van a hippokampusz sejtjeinek.”

A kutatók azt találták, hogy az általuk vizsgált egészséges fiatal felnőttek közül, akiknek hippokampusz-ában kevesebb GABA volt kevésbé voltak képesek elnyomni a prefrontális agykéreg aktivitását és emiatt rosszabbak is voltak a gondolatok elnyomásában.

A felfedezés magyarázattal szolgálhat az egyik legrégebbi kérdésre a skizofréniával kapcsolatban. A kutatók megmutatták hogy a skizofréniával küzdő embereknél a hippokampusz ‘hiperaktív’, ami kapcsolatban van a betegség bizonyos tüneteivel, mint például a hallucinációk. Újabb tanulmányokból kiderül hogy ezeknél az embereknél a gátló neuronok legyengültek, ezzel magyarázatot adva arra hogy a betegeknek miért nehezebb a prefrontális agykérgük aktivitásának szabályozása. Ez arra utal, hogy a hippokampusz képtelen meggátolni bizonyos gondolatokat és emlékeket, amik emiatt akár hallucinációkká is válhatnak.

A csapat szerint a hippokampusz hiperaktivitása több olyan mentális betegségért is felelős lehet, aminél a tolakodó gondolatok közös tünetet jelentenek.

Valójában több korábbi tanulmány mutatott már megemelkedett aktivitást a hippokampusz-ban több betegséggel küzdő embernél – PTSD, szorongás és krónikus depresszió, amiknek mind közös tünete a gondolatok irányításának elvesztése.

Amíg ez a tanulmány maga nem tér ki kezelési módszerekre, a tudósok szerint lehetőséget adhat új kezelések kialakítására ezekkel a betegségekkel szemben.

“A fókusz eddig a prefrontális agykéreg funkciójának javításán volt,” mondta Anderson. “de a mi tanulmányunk arra utal hogy a hippokampusz-ban lévő GABA aktivitásának javításával segíthetünk az embereknek a nem kívánt tolakodó gondolatok leküzdésében.”

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.