Egy lábnyom átírhatja az emberi fejlődés történetét

Egy Krétán talált emberi lábnyom felfedezése próbára teheti az emberi fejlődésről kialakult narratívánkat.

A 20. században Afrika déli és keleti részén felfedezett Australopithecus maradványok óta az emberek eredetét Afrikából származtatjuk. Egy nem túl régen felfedezett maradvány ezen a területen, a mára már ikonikus 3,7 millió éves Laetoli lábnyom, ami már emberhez hasonló lábakat mutat és a felegyenesedett járásról is számot ad. Ez a maradvány megerősítette a nézetet miszerint őseink Afrikából származtak és hozzátette még azt is, hogy ezek alapján a korai emberszabásúak nem csak onnan származnak hanem több millió évre volt szükség mielőtt szétszéledtek volna Európában és Ázsiában. A mostani Krétán talált 5,7 millió éves nyom erősen megkérdőjelezi ezt az egyszerű elképzelést és arra utal, hogy a kérdés ennél sokkal összetettebb.

Az emberi lábnak minden más szárazföldi állathoz képest nagyban eltérő alakja van. A hosszú talp, öt rövid előremutató karmok nélküli lábujj és az egy a többinél lényegesen nagyobb lábujj, mind egyedivé teszi lábunkat. A legközelebbi rokonaik, a emberszabású majmok lába sokkal inkább hasonlít az emberi kézre, mint a lábra. A Laetoli lábnyom, ami valószínűleg egy Australopithecus-tól származik, nagyban hasonlít a modern emberére azonban a sarkuk valamivel keskenyebb és a talpnak nincs meg a mai emberekre jellemző íve.

Ezen felül az etiópiai Ardipithecus ramidus, ami a maga 4,4 millió éves korával a legöregebb teljes emberszabású maradvány, lábai még majomszerűek voltak. A Ardipithecus -t felfedező tudósok szerint a faj a későbbi emberszabásúak közvetlen őse, ezzel azt sugallva hogy az emberszerű lábak csak később fejlődtek ki.

A Kréta nyugati részén lévő Trachilos-ról származó új lábnyom, félreérthetetlenül emberszerű – különösen a lábujjak tekintetében. A nagy lábúj méretben, alakban és elhejezésben is a maira hasonló és megjelenik a talpon az a ‘labda’, amit eddig soha sem láttak majmoknál. A lábnyom rövidebb mint a Laetoli nyom, de az általános formája hasonló. Röviden a Trachilos nyom megkérdőjelezhetetlenül egy korai emberszabásútól származik – valamivel primitívebbtől mint ami a Laetoli nyomot keltette. Az új nyom egy homokos tengerparton találták, ami valószínűleg egy kis folyó deltája lehetett korábban, amíg a Laetoli nyomok vulkáni hamuban maradtak fel.

“Ami ezt vitássá teszi, az a nyomok kora és helye,” mondta Per Ahlberg, a felfedezésről készült tanulmány rangidős szerzője.

A 5,7 millió éves korukkal, fiatalabbak mint a legöregebb emberszabású maradvány, a Csád térségéből származó Sahelanthropus és a kenyai Orrorin, azonban több mint egy millió évvel idősebbek mint a Ardipithecus ramidus a maga majomszerű lábaival. Ezen felül eddig még nem találtak 1,8 millió évnél idősebb emberszabású maradványokat Afrikán kívül, ami arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a csoport ezen a területen fejlődött ki. Azonban az új lábnyomok kora nagyon pontosan meghatározható a lábnyom alatti és feletti üledék vizsgálatával, amit az is erősít, hogy egy olyan üledékes kőzet alatt foglalnak helyet ami a mediterrán tenger 5,6 millió évvel ezelőtti kiszáradásakor jött létre. Ezen felül egy kutatócsapat korábban az év folyamán emberszabásúnak nyilvánította a Görögország és Bulgária határán talált Graecopithecus töredezett maradványait.

Abban a korban, amiből a Trachilos lábnyomok származnak – Miocén – a Szahara sivatag még nem létezett, hanem egy szavanna szerű növényzet borította Észak Afrikát egészen a mediterrán térségig. Ezen felüll még Kréta elszakadása sem történt meg a Balkán félszigettől. Így nem nehéz elképzelni hogy a korai emberszabásúak Afrikából eljuthattak a mediterrán térségbe és Kréta partvidékén othagyták nyomukat.

“Ez a felfedezés nyíltan kihívja a korai emberi fejlődés megalapozott narratíváját és valószínűleg sok vitát robbant majd ki. Az még kérdéses, hogy az ember eredetét kutató közösség elfogadja e majd a lábnyomokat, mint meggyőző bizonyítékai az emberszabásúak jelenlétének Krétán a Miocén időszakban,” mondta Per Ahlberg.

Forrás: sciencedirect.com | Képek: Andrzej Boczarowski

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás