Ez az ‘agyatlan’ nyálka, képes megosztani az emlékeit

2016 áprilisában francia tudósok megrengették az idegtudomány világát azzal, hogy bizonyították, egy ‘agyatlan’ nyálka (a Physarum polycephalum, hétköznapi néven iszap penész) képes megtanulni, hogyan kerülheti el a kellemetlen ingereket.

Most, néhány hónappal a korábbi kísérletek után, a csapat megmutatta, hogy a „jól-informált” nyálka valószínűleg képes átadni a tudását a többi foltot alkotó nyálkával, úgy hogy egyesül azokkal. Ez mind szép és jó, de ez még egyáltalán nem az összes furcsaság a Physarum polycephalum iszap penésszel kapcsolatban.

Míg a nyálka nem néz ki többnek, mint egy sárga iszapszerű folt, valójában egy egysejtű szervezetek által alkotott kolónia. A látszat ellenére ezek az egysejtűek közelebb állnak az amőbákhoz, mint penészgombákhoz, és mikroszkopikus méretű sejtjeik hozzák létre ezt a nagyobb közösséget.

Ebből az okból kifolyólag az organizmust gyakrabban nevezik több-fejű nyálkának.

Általában fás területeken lehet megtalálni ahol gombákkal, baktériumokkal és rothadó növényekkel táplálkozik. Méreteihez képest rendkívül gyorsan mozog, akár 4 centiméter/óra sebességet is elérheti.

Persze egy átlagos erdőjáró rá se hederít az iszap penészre, a tudományos világban mégis egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. A megjelenése ellenére, ez az élőlény hordozhatja magába a titkot, hogy hogyan alakult ki az intelligenciánk több millió évvel ezelőtt.

Tavaly a francia Toulouse Egyetem kutatói felfedezték, hogy ez a nyálka képes emlékezni rá, hogy hogyan kerülheti el az őt ért kellemetlen hatásokat, miután már többször megtapasztalta azokat.

A csapat kitalált egy kicsi akadálypályát a nyálkának, ahol az útra több helyen kellemetlen anyagokat, például koffeint, öntöttek.

Először a nyálka nem kedvelte a koffeinnel tarkított területeket a hídon, és megpróbálta kikerülni őket, ami egy várható reakció volt, mivel minden élő szervezet igyekszik elkerülni a számára kellemetlen hatásokat. Az egészben az az észbontó, hogy ahogy teltek a napok úgy vált egyre jobbá a nyálka a ’biztonságos’ területek közötti navigációban, ezzel rámutatva, hogy tanult a korábbi expedíciókból, és valamilyen formájú primitív intelligenciával rendelkezik.

Most a csapat új bizonyítékokkal tért vissza, amik azt sugallják, hogy a nyálka képes megosztani a tudását a nyálka pocsolya többi részével, amikor egyesül velük.

A kutatók úgy jutottak erre a következtetésre, hogy ismét elővették a hidas kísérletet, de ez alkalommal, új ’naiv’ alanyokat használtak, amiknek még nem volt alkalmuk megtanulni, hogy hogyan kerüljék el a híd kellemetlen részeit . Ezeket a ‘naiv’ alanyokat, a kísérleten többször átesett’ alanyokkal hagyták egyesülni.

Most a kísérlethez koffein helyett sót használtak, és megtanították a ’hozzászokott’ nyálkát, hogy hogyan kerülheti el azt.

A kísérlet során kiderült, hogy ha 3 ’naiv’ alanyt és 1 ’hozzászokottat’ egyesítenek, az egyesült nyálka úgy navigál a hídon mintha pontosan tudná az akadályok helyét, azonban kell egy kis idő mire ez a tudás eljut az összes ’naiv’ részére az organizmusnak.

Megmutattuk, hogy az iszap penész, amit a kisebbségben lévő hozzászokott iszap penész és a többségben lévő nem hozzászokott alkot, még mindig a kialakult viselkedésformát produkálják a taszító hatásokkal szemben,” írja a csapat. „Végül rájöttünk, hogy az egyesülésnek egy ideig fenn kell állni ahhoz, hogy biztosítsa a válaszviselkedés átadását az iszap penészek között.

Ez azt sugallja, hogy a ’naiv’ alanyok gyorsan asszimilálódtak a hozzászokottakhoz és a tudás, hogy a hídon só van, átkerült az újonnan egyesült egysejtű szervezetekhez.

Szóval mi folyik itt pontosan? Hogy működhet bármi ezek közül egy agy nélkül? Még senki sem 100%-osan biztos benne, de Michael Levin a Tufts Egyetemről, aki nem vett részt a kutatásban, azt mondja a jelenség mégse olyan furcsa, mint amilyennek hangzik, utalva rá hogy a tudás egyszerűen biofizikailag kerül átadásra.

Egyfelől, ez nem is olyan meglepő,” magyarázta Levin a The Atlantic lapnak„Valamilyen biofizikai változásnak kell végbe mennie a sejtekben, hogy valami más maradandó hatás alakuljon ki a tapasztalataik következtében, másképp a memória nem működne. Bármilyen médium is ez a sejteken belül, miért ne lehetne átadható?

Még sok munka van hátra, ahhoz hogy tényleg kiderüljön, pontosan milyen módszert használ a nyálka az ismeretek átadására. Át kell gondolnunk az intelligencia működését, és hogy mi szükséges hozzá, hogy létrejöjjön.

Úgy érzem, lassanként rájövünk, hogy nem feltétlenül kell agy ahhoz, hogy egy rendszer érdekesen és összetetten viselkedjen,” mondta Tanya Latty az Sydney Egyetemről.

Remélhetőleg a további kutatások a nyálkával kapcsolatban – és valószínűleg más agyatlan organizmusokkal is – rávilágítanak majd arra, hogy az intelligencia hogyan fejlődött ki és miért létezik egyáltalán.

Addig is, mutassunk egy kis tiszteletet a sárga nyálka pocsolya felé, ha megpillantjuk az erdőben.

Forrás: www.sciencealert.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás