Ezek a halak már közel kerültek a szárazföldi élethez

A dél csendes óceáni Blennioidei halak fokozatosan mozognak a szárazföld irányába, hogy megszabaduljanak a vízi ragadozóktól. Ez jól példázza az evolúciót.

A halak 400 millió éve kezdtek kimászni a szárazföldre, amivel elindították az evolúciós események láncolatát, ami végül az emberekhez is vezetett. Azonban az ok, amiért ezek a korai halak elhagyták a vizet még tisztázatlan.

Nyomok után kutatva, Terry Ord, az ausztrál Új Nyugat Wales Egyetemről. munkatársaival a legnagyobb Cook-szigeteki szigeten a Rarotongán vizsgálták a Blennioidei halakat.

Alcsony vizállás mellet ezek a halak gyakran maradnak a szigetek mellet kialakuló szikla medencékben, de amikor visszatér a víz, kimásznak a szárazföldre és ott maradnak amíg az apály vissza nem tér. A kutatók szerint ez a viselkedés a dagállyal érkező nagyobb ragadozók – lepény és tűzhalak – ellen alakulhatott ki.

Hogy teszteljék mi történne Blennioidei halakkal, ha nem lenne menekülő útjuk, a kutatók műanyag halakat helyeztek ki a tengerbe. A halakat leutánozó modelleket a kísérlet végére sebek, harapás nyomok borították és többől darabok is hiányoztak.

Szigeti élet

Természetesen a halak a szárazföldön sem lennének teljesen biztonságban – a kutatók több madártámadást is megfigyeltek – de még így is a ragadozók veszélye a szigeten a tengeri harmada csupán. Mi több a szárazföldre vándorlásnak más előnyei is vannak. A köveken található lyukak tökéletes menedéket biztosítanak a tojásrakásra és az algán és baktériumokon alapuló étrendjüket a köveken is tovább folytathatják.

Valójában, a Blennioidei halak több fajtája, a Rarotonga és más szigetek körül, már átestek a teljes átmeneten a szárazföld-lakó faj felé. Továbbra is a kopoltyúikkal lélegeznek, de a farokúszóik megerősödtek hogy képesek legyenek kőről kőre ugrálni. A 400 millió év alatt összesen mintegy 33 hal család tette meg ezt az utat a víztől a szárazföldig.

Ord úgy gondolja, hogy több evolúciós folyamatot – nem csak a halak átalakulása – is a ragadozóktól való menekülés hajthat. Gyakori elképzelés, hogy az állatok azért váltanak otthont hogy új élelemforráshoz jussanak, de sok esetben a ragadozóktól való félelem az erősebb hajtóerő.

“Ha soha nem nézük meg mi van a kerítés túloldalán, akkor soha sem fogjuk megtudni hogy zöldebb e a fű,” mondta Ord. “Azonban, ha valami átkerget minket a túloldalra, rájöhetünk hogy az ottlétnek más előnyei is lehetnek.”

Mike Lee, Flinders Egyetemről egyetért vele, hogy a menekülési ösztön egy igen nagy hajtóerő.

“A konvergens evolúció, amit a Blennioidei halak az óceáni szigeteken mutatnak – amik aránylag tiszták a szárazföldi ragadozóktól – egyértelműen egy erős bizonyíték arra, hogy prédává válástól való félelem hatására másztak ki a vízből. Azonban abban még nincs megállapodás hogy a ragadozóktól való menekülés vagy több hozzáférhető élelem a csábítóbb indok az elköltözésre. Rengeteg vízi hüllőt és emlőst pont a vízben található élelem vonz magához, ilyenek a leguánok, a tengeri kígyók és a tengeri vidrák,” mondta. “Ezek a fajok inkább szembenéznek a veszéllyel a több élelem reményében.”

Forrás: newscientist.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás