Kiderült hogyan fejlődtek ki a húsevő növények

Az állati húsra éhező növények a botanika világának rémálomba illő teremtményei, de mégis lenyűgöző hogy hogyan alakulhat ki egy növénynél az étvágy a hús iránt.

Egy új vizsgálatban a kutatók Ausztráliából, Észak Amerikából és Ázsiából származó kancsóka növényeket vizsgáltak. A kutatásból kiderült, hogy a módszer, ahogyan ezek a növények az elfogott rovarokat megemésztik igen hasonló mindhárom kancsókánál annak ellenére, hogy nagyon eltérő környezetben alakultak ki.

Ezért úgy gondoltuk, hogy csak egy nagyon korlátozott módon válhat egy növény húsevővé,” mondta Victor A. Alber a Buffalo Egyetemtől.

cephalotus follicularis

Ezek a növények rendelkeztek a genetika eszközeivel, és mindannyian megpróbáltak válaszolni a problémára, hogy hogyan váljanak húsevővé. Ami igazán érdekes azonban az, hogy mind azonos megoldással álltak elő.

Albert és csapata az Ausztrál kancsóka (Cephalotus follicularis) génjeit szekventálta és hasonlította össze az észak-amerikai (Sarracenia purpurea) és az ázsiai (Nepenthes alata) fajok már létező genetikai adataival.

Ezek a növények mind nagyon hasonlóak, a kancsószerű viaszos leveleikkel, amiknek a belső fele csúszós, így a beletévedt rovarok csak nagyon nehezen tudnak kimászni belőlük.

Amikor már csapdába estek a kamra alján lévő emésztő nedvek elkezdik a préda lebontását, így a kancsóka virág hasznos tápanyagokat nyerhet ki a rovarból.

A különböző kancsóka fajok közötti hasonlóságot már hosszú ideje használják a konvergens evolúció ékes példájaként – aminél a fajok egymástól teljesen függetlenül ugyanazokat a tulajdonságokat fejlesztik ki egy probléma megoldására. Eddig még a tudósok sem vették észre mennyire is hasonló a biológia e mögött.

Darwin óta, felismertük már a konvergenciát a kancsóka növények között a formájuk miatt,” mondta Thomas Givnish Wisconsin-Madison Egyetem botanikusa.

sarracenia purpurea

Úgy gondoltuk ez a konvergencia csekély szintje csupán, aminél a dolgok ugyanúgy néznek ki és ugyanúgy is viselkednek. Azonban már tudjuk, hogy ez valójában egy nagyon mély szint.

A három kancsóka faj közötti különbségeket, nem lehet eléggé kihangsúlyozni. A Cephalotus follicularis közelebb áll a csillaggyümölcshöz mint a többi kancsókához és a Sarracenia purpurea és Nepenthes alata illetőleg hasonló kapcsolatot ápolnak a kivivel és a hajdinával.

De a vizsgálat kimutatta, hogy a növények emésztő nedvei mind a három faj esetében ugyanannak az evolúciós folyamatnak a végtermékei: fehérjék, amelyek valaha a betegségektől való védelemért voltak felelősek, az idő során átalakult, hogy a rovarok megemésztésében segítsenek.

Az enzimek közül kettő az alap kitinváz – ami a rovar kemény külső vázának lebontására szolgál – és a lila savas foszfatáz, amivel a kancsókák a foszfort tudják kinyerni áldozatukból.

A kutatók szerint ezek a növények már több mint 100 millió éve váltak külön – sokkal az előtt hogy a húsevés képességét kifejlesztették volna.

nepenthes alata

Akkor miért is kezdtek ezek a növények rovarokat enni, amikor más növények teljesen boldogok a napfény és víz mellet is?

A csapat szerint a válasz a környezetben keresendő, ami több alapvető tápanyagot is nélkülöz – hiányoznak belőlük a foszfor és nitrogén tartalmú anyagok, amik segítenék a kancsóka növekedését.

„A húsevő növények általában tápanyag szegény környezetben találhatjuk meg,” magyarázta Kenji Fukushima a sajtótájékoztatón. „Így a képesség, hogy rovarokat ejtsenek csapdába és megegyék őket, nélkülözhetetlen tulajdonságok lehetnek. ”más táplálék forrás hiányában.

A tény, hogy mindhárom kancsóka faj ugyanazt az evolúciós utat választotta, nem azt jelenti hogy ez az egyelten út – de azt jelentheti hogy a védelemre használt fehérjék újrahasznosítása lehetett a legcélszerűbb út a túlélésre az ő esetükben.

Elképzelhető, hogy csak egy kevés úton lehet oda jutni, de az is hogy csak kevés gyors út van.” mondta Givnish.

A tanulmány a Nature Ecology & Evolution folyóiratban jelent meg.

Forráswww.sciencealert.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás