Kiderült mi okozza a diabéteszesek idegi fájdalmat

King’s College London új tanulmánya szerint megvan a cukorbetegség miatt kialakuló idegi fájdalom molekuláris magyarázata. Az egereken végzett felmérés a jövőben elhozhat egy olyan kezelési módot, ami direkt módon a fájdalom forrását célozza.

Nagyjábol minden negyedik cukorbeteg szenved valamilyen idegi sérülés miatt kialakuló krónikus fájdalomtól, ezt a szakma fájdalmas diabéteszes neuropátiának nevezei (PDN) és a magas vércukorszint következménye. A tünetek szúró bizsergő érzés, éles hírtelen fájdalom és lábak kezek érzékenysége – ami kiterjedhet a karokra és a láb többi részére is. A fájdalom lényegesen lekorlátozhatja a betegek mozgását, ami így fokozza az elhízás esélyeit, ezzel öngerjesztő módon súlyosbítva a 2-es típusú cukorbetegséget.

A diabéteszes fájdalom nagyon nehezen kezelhető és eddig csak keveset tudtak annak molekuláris okairól. Azonban az új tanulmány az első bizonyítékot adja arra, hogy mindössze egy fehérje – a HCN2 – lehet felelős a diabéteszes fájdalom összetett hatásáért.

A kutatók cukorbeteg egereket használtak, hogy bemutassák a HCN2 túlzott aktivitását, ami elektromos jeleket kelt az érzékeny idegi szöveteknél, ezzel a fájdalom érzetét okozva. Az is kiderült, hogy a fehérje aktivitásának blokkolásával vagy annak eltávolításával teljesen megállítható a fájdalom.

“Az elhízás rendíthetelen emelkedése a világon, mind a gazdag mind pedig a szegény országokban, magával hozta a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számának a növekedését is,” mondta Peter McNaughton, a tanulmány rangidős szerzője. “Minden negyedik cukorbeteg szenved idegi fájdalomtól, viszont jelenleg nincs hatásos kezelés rá és így az embereknek tipikusan folyamatos szenvedésben kell élniük. A tanulmányunk felfedi a molekuláris mechanizmust ami előre hajtja a diabéteszes fájdalmat az egereknél, ami reményeink szerint segít majd, hogy informáltabban kezeljék a cukorbetegeket a jövőben.”

“Jelenleg még nem rendelkezünk olyan gyógyszerekkel, amik szelektív módon csak a HCN2 aktivitását nyomnák el anélkül, hogy a test többi funkciójára is hatással lennének, mint például a pulzus szabályozása,” mondta Christoforos Tsantoulas, a tanulmány első szerzője.

Forrás: stm.sciencemag.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.