Megtalálták az egyik legrégebbi ősünket

A paleontológusok egy új képet adtak hozzá őseink családi albumához,az egyik legöregebb maradvány felfedezésével, ami az emberi származáshoz köthető.

A kutatók összesen 45 maradványt vizsgáltak meg, amelyek nagyjából rizsszem méretűek és alakúak voltak. Magukat a maradványokat, üledékes kőzetekben találták a kínai Shaanxi tartományában. A vizsgálatok során megállapították, hogy egy még azonosítatlan állatfajhoz tartoznak, ami távoli rokonságban áll az emberrel.

Az új neve, Saccorhytus coronarius, ami a zsákszerű testre és koronaszerű szájra utal.

Ez a parányi élőlény, ami valószínűleg minden gerinces őse, egy ősi tengerfenék homokszemei között telepedett le, a kambrium időszak alatt – 540 millió évvel ezelőtt.

Ez a felfedezés egy új kirakós darabot jelent a újszájúak nevű élőlény csoport evolúciójában. Ezekhez az élőlényeket tartoznak az embereken kívül, a tengericsillagok, tengeriuborkák és a makk férgek.

Ez a főtörzs olyan csoportokat tartalmaz, mint a gerinchúrosok, a tüskésbőrűek és a félgerinchúrosok (féregszerű állatok), és az különbözteti meg, hogy a sejtek magzat golyó formájában hogyan osztódnak.

A kambrium időszak alatt, a primitív újszájúak gyorsan diverzifikáltak rengeteg különböző csoportra.

Ezeknek a leszármazottaknak a nyomai még közel félmilliárd éves kőzetekben is felfedezhetőek, azonban a csoportok közötti jelentős különbségek, a gyors szerteágazással karöltve, nagyon megnehezítették a korai újszájúak kinézetének elképzelését.

A modern újszájúak közötti genetikai különbségeket a biológusok egy ’molekuláris óraként’ tudják használni, amivel egy jó képet kaphatunk arról, hogy az organizmusok csoportjai hogyan váltak külön. Viszont a maradványok hiánya miatt, sokan arra következtettek, hogy az ősök túl kicsik voltak ahhoz, hogy fennmaradjanak.

Az új felfedezés nyomán a paleontológusok végre tisztább képet kaptak az ős kinézetéről, és valóban nagyon parányiak voltak.

Bizonyos szempontból, a szimmetrikus, milliméter hosszú maradványok, parányi maszkokra emlékeztetnek. A középen lévő lyuk az állat kitátott szája, a körülötte lévő ráncok, valószínűleg azt tették lehetővé, hogy nagyobb préda köré tudja kinyújtani magát.

A hajtások és gyűrődések azt sugalljak, hogy az állatot bőr és izmok borították, amik lehetővé tették számára, hogy elő és visszabújjon az üledékbe.

Más jellemzők, amik szemekre és orrlyukakra emlékeztetnek, valószínűleg olyan nyílások, amelyeken az állat kiválasztotta a vizet és más végtermékeket  – az újszájúakra nem jellemző módon – mivel nincs jel arra, hogy az állat rendelkezett volna ánusszal.

A tudósok úgy vélekednek, hogy ezek a nyílások a garat rések előhírnökei, amik a halaknál kopoltyúkká alakultak, a szárazföldi állatoknál pedig a fül eredtéül szolgáltak.

Simon Conway Morris, a csapat egyik kutatója a Cambridge Egyetemről, úgy magyarázza:

Úgy gondoljuk, hogy a korai újszájúak rendkívül széleskörű fajok alapjául szolgáltak, minket is beleértve. Puszta szemmel nézve a maradványok kis fekete szemcséknek tűnnek, de mikroszkóp alatt a rendkívüli részletességtől, leesett az állunk. Minden újszájúnak volt egy közös őse, és úgy gondoljuk ezt az őst találtuk meg.”

Valószínűtlen hogy az őseinket egészen a Saccorhytus coronarius vissza tudjuk vezetni, így ez a kis teremtmény sokkal inkább egy nagynéni mint egy nagymama.

De most már hogy tudjuk, hogy kis homoklakó élőlényeket kell keresni, új ajtók nyílnak meg az őseink megtalálására, és alig várjuk már hogy hova fognak ezek vezetni.

A kutatás a Nature tudományos folyóiratban jelent meg.

Forráswww.sciencealert.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás