Melyik a ma élő legöregebb élőlény?

Tegyünk egy lépést hátra. Ahhoz, hogy kiderítsük melyik is a legöregebb élőlény először definiálnunk kell mi tesz valamit “élővé”. Ez pedig nem olyan könnyű mint amilyennek hangzik. Ha rendkívül szigorúak akarunk lenni akkor olyan organizmust kell keresnünk ami a teljes élettartama alatt aktívan élt – folyamatosan metabolizált. Ha egy kevésbé szigorú definíciót veszünk alapul, akkor olyan baktériumok és magok is szóba jöhetnek amik hosszú ideig alvó állapotban voltak, de még fel lehet éleszteni őket. (Egy mag él egyáltalán? Hmm…)

Azt is meg kell határozni, hogy mi számít egy organizmusnak. Maradhatunk továbbra is szigorúak és lekorlátozhatjuk a keresést ősi egyedekre. Alternatívaként viszont, koloniális élőlények is szóba kerülhetnek, mint amilyenek bizonyos növények és gomba kolóniák. Az ilyen élőlényeket nagyrészt fiatal nyúlványok alkotják,  amik csupán egy nagyobb, sokkal öregebb élőlény részei.

Felsoroljuk most a különböző kategóriák legelképzelhetőbb jelöltjeit a ‘Föld legöregebb élőlénye’ címre.

Egy öreg szálkás-fenyő: A tisztán hosszú életet keresők tisztelni fogják a simatűjű szálkásfenyőt (Pinus longaeva). Ez a fenyő egy önálló organizmus (és nem egy kolónia), ami rendkívül hosszú ideig él. A legöregebb dokumentált szálkásfenyő 5 062 éves és a kaliforniai White Mountains területén él. A pontos helyét nem tették közzé, ezzel megóvva a famatuzsálemet a kíváncsiskodók által okozott sérülésektől. Amikor ez a fa kicsírázott (Időszámításunk előtt 3050) az emberek még Stonehenge építésével foglalatoskodtak.

 

Egy még idősebb lucfenyő: Ha elfogadjuk a koloniális élőlényeket is a versenybe szállásra, nem kell messzebb tekintenünk a svéd Dalarna területénél. Ez a tartomány ad otthont a nyurga lucfenyőnek, ami már 9 550 éve klónozza saját magát. A fa friss rügyei jelenleg sokkal fiatalabbak, de tudósok 2008-ban bebizonyították hogy ezek genetikailag teljesen azonosak 9 550 éves fa maradványokkal, amiket a területen találtak a föld alatt.

Ami igazán különlegessé teszi a Dalarna lucfenyőt. hogy az 1940-es évekig burjánzó bokrokat alkotott, amikor is a melegedő klíma arra ösztönözte a törzset hogy felfelé nőjön inkább. A legutóbbi megjelenése a lucfenyőnek már egyenesen és  a magasban nyúlik.

 

A haldokló góliát: Egy még ennél is sokkal időseb koloniális organizmus dél-közép Utahban található. Pando egy amerikai rezgő nyár (Populus tremuloides) kolónia, ami a méretéből következő feltételezések alapján már közel 80 000 éve hoz létre genetikailag azonos fákat. Pando egy 2008-as tanulmány alapján 43,6 hektárt fed le és egy 1992-es alapján több mint 6 millió kilót nyom. Sajnálatos módon az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata arról számolt be hogy Pando haldoklik, ahogy az öreg hajtásokat már nem váltják fel az új fák. A szolgálat szerint ennek az oka a klímaváltozás, szárazságok és rovarkártevők kombinált hatása.

 

Nézzünk kisebbeket: A növények jó eséllyel pályázhatnak a legősibb élőlény koronájára, azonban a baktériumok fenyegetik a növények uralmát. 2007-ben a kutatók találtak egy 500 000 éves baktériumot, ami csendesen javítja a DNS-ét befagyva a permafrosztba. Ez azt jelenti hogy a baktérium nem aludt, hanem aktívan várta azt az időt amikor a feltételek megváltozásával az organizmus ismét elkezdhet szaporodni.

 

Élet a lassú sávban: A permafroszt nem az egyetlen hely, ahol lehetséges ősi élet bujkál.  2013-ban, kutatók közzétették, hogy mikrobákat fedeztek fel a 100 millió éves üledékben a tenger legmélyén. A mikrobák nagyjából 10 000 évente egyszer szaporodnak, ezért a kutatók nem teljesen biztosak benne hogy “élőnek” lehet nevezni őket.

 

Számít az alvó állapot is?: Egy alvó mag vagy baktérium már tényleg feszegeti az élet definíciójának határát. Azonban van néhány lenyűgöző példa nagyon nagyon öreg dolgokra, amik rendkívül hosszú nyugalmi idő után tértek vissza az életbe. 1960-ban kutatók azt állították hogy sikeresen újjáélesztettek egy 200 millió éves baktériumot amit a kansasi Hutchinson sóbánya sókristályaiban találtak. A minták megfertőzése mindig egy valós veszélyforrás amikor ősi életformákat keresnek, és a talált baktériumok nagyon kis része életképes, ezért még a csapat is úgy kommentálta a felfedezést hogy az csak “feltevés”.

Azonban 2011-ben egy másik kutató csapat bejelentette, hogy sikeresen újjáélesztettek egy 34 000 éves baktériumot (Dunaliella) a kaliforniai Halál Völgyben talált sókristályokból. 2009-ben pedig egy 120 000 éves Herminiimonas glaciei mikróba felélesztéséről számoltak be, amit 3 kilométerrel egy grönlandi gleccser alatt találtak.

A vírusok szintén nem teljesen tartoznak az élők közé, ellenben sikerült egy 30 000 éves permafrosztban lakó óriás vírust visszahozni az életbe az alvó állapotból 2014-ben. Szerencsére a vírus csak egysejtűeket tudott megfertőzni.

Elegünk van már a baktériumokból? A növények is tudnak hosszú időket aludni. 2008-ban a kutatók arról számoltak be hogy kinövesztettek egy közönséges datolyapálmát (Phoenix dactylifera L.) egy 2000 éves magból amit egy izraeli ásatási területen találtak. 26 hónapos korában a csemete már 1,2 méter magas volt. A fa a “Methuselah” nevet kapta.

Forrás: livescience.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.