Sikerült létrehozni az RNS összes alkotórészét a korai földi körülmények között

1952-ben Stanley Miller és Harold Urey kémikusok, egy híres kísérletet hajtottak végre aminek keretei között a korai Földön vélt körülményeket szimulálták laborban, hogy kiderítsék milyen utakon jöhetett létre az élet. A Miller-Urey kísérlet során a tudósok vizet, metánt, ammóniát és hidrogént zártak egy üveg tárolóba. A vizet egy különálló tárolóból permetezték be, miközben egy elektródával villámokat szimuláltak. A kémikusok hetekig fenntartották a reakciót, mielőtt kémiailag leállították volna.

Az eredményül létrejött elegy vizsgálata felfedte, hogy több aminosav – glicin, a-alanin és p-alanin – sikeresen létrejött és a kutatók más aminosavak jelenlétére utaló jeleket is találtak. Évtizedekkel később, a mai kor tudósai felbontották az akkori kísérletből visszamarat lezárt tárolókat, és kifinomultabb mérési módszerekkel kimutatták, hogy az oldat valójában 20 aminosavat tartalmaz.

Annak ellenére, hogy ezek az eredmények alapján tiszta az út a prebiotikus kémiai folyamatok előtt, hogy az élet kialakulásához vezessenek, a kísérletet az évek során sokan kritizálták azzal, hogy a gázelegynek egy túlzottan redukáló környezetet teremtettek – ami sokak szerint a természetben nem lehetséges – és hogy csak az aminosavak puszta jelenlétét veszi alapul.

Viszont még így is a duo által használt szimulációs technikát használják az élet eredetének kutatásában. Most egy cseh kutatócsapat megkísérelte bizonyítani a kísérlet helyességét és kiterjeszteni az eredeti kísérlet eredményeit.

A csapat kísérlete hasonló volt az eredeti kísérlethez egy egyszerű ammóniát és szén monoxid redukáló keveréket használtak a vízzel együtt. A villámokat szimuláló elektromos kisülések mellet azonban a csapat lézereket is használt, hogy az aszteroida becsapódások által keltett lökéshullámok által létrejött plazma hatásait is megvizsgálják.

A kísérlet eredményeként sikeresen létrejött az RNS-t felépítő összes nukleobázis, ezzel erősen támogatva, hogy az élet kialakulásában szükséges kémiai alkotóelemek létrejöhettek a redukáló légkör hatására.

“Kimutattuk az összes alapvető RNS nukleobázist – uracil, citozin, adenin és guanin – ezek az karbamiddal és a legegyszerűbb aminosavval, a glicinnel, támogatják az elképzelést hogy a NH3 + CO + H2O légkör lehetővé teszi a tiszta formamid létrejöttét és így nemcsak az aminosavak hanem az RNS nukleobázisok létrejöttéhez is tökéletes kiindulási környezetet jelent,” írták a tanulmányban.

Azt is bebizonyították, hogy a folyamat fordítva is végbemehet visszabontva a már kész nukleinsavakat, a redukált gázelegyre, amiből később akár RNS nukleobázisok is létrejöhetnek.  A tudósok emellett megjegyezték azt is, hogy ezzel nem zárták ki, hogy más módon alakult ki az élet, de bemutatták hogy több mód is van az élet alapköveinek a létrejöttére.

Forrás: pnas.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás