A 21. század problémáinak megoldásához olyan képességekre van szükség, amelyeket nem igazán tanítanak

Az adatbiztonsági kockázatokkal küzdő cégektől a tengerszint emelkedésére felkészülő településekig a modern világ problémáinak megoldásához csapatmunkára, széles körű szakértelemre és komoly élettapasztalatra van szükség. Azonban az emberek csekély olyan formális képzésben részesülnek, amely az ilyen szintű együttműködéshez szükséges képességeket, készségeket fejlesztené.

Most egy új kutatásban egy interdiszciplináris kutatócsapat a kollaboratív problémamegoldáshoz szükséges kognitív és szociális elemeket igyekezett azonosítani és bemutatták, hogy a különböző területekről származó tudás integrálásával a képességek felmérésérének és fejlesztésének új módszerei dolgozhatók ki.

A kollaboratív problémamegoldás létfontosságú képesség a munkában és a közösségekben, mivel a modern világ problémáinak többségét egyedül lehetetlen megoldani. Ez részben annak köszönhető, hogy a technológia és a társadalom egyre összetettebbé történő válása ugyanígy komplex problémákhoz vezet.

Így a problémák hatékony és innovatív megoldása általában csapatok együttműködésének eredménye. Azonban a diákok jelentős része nem kap képzést a csapatmunka terén, és egy 2015-ös felmérés szerint, amelyben 500000 15 éves diák vett részt, mindössze a diákok  8 százaléka mutatta az erős kollaboratív problémamegoldó képességek jelét.

A kutatók által azonosított, az együttműködésben és a csapatmunkában lényeges elemek között szerepelnek: a közös gondolkodásmód – a csapattagokat ugyanaz a cél hajtja előre egy probléma megoldásában -; a felelősségre vonhatóság – a csapattagok eredményei az egész csapat számára láthatóak -; a szerepek megkülönböztetése – a csapattagok saját szakértelmüknek megfelelően végeznek más és más feladatokat -; és az egymástól való függés – a csapat tagjai csak a többiek közreműködésére építve oldhatják meg az adott problémát.

A kutatók szerint az együttműködési készségek képzésének a hiánya főleg a középiskolában jelenik meg, ahol a diákoknak általánosan önállóan egyedül kell feladatokat megoldaniuk és tanulniuk, amíg a kommunikációs és társas képességeket csak a legritkább esetben fejlesztik (általában legfeljebb különórákon; sportkörök, kórus, stb.) és ezekben az esetekben is csak igen kevés támogatást, instrukciókat és visszajelzéseket kapnak a diákok.

Azonban még ha a diákok részt is vesznek valamilyen csoportos programban, a fejlesztett kollaboratív készségek rendszerint nem kapcsolódnak a problémamegoldáshoz . Emiatt a kutatók szerint eljött az ideje annak, hogy e képességek fejlesztését a tantervekbe is beintegrálják.

A kutatók elmondása szerint csak nagyon kevés tanulmány vizsgálta eddig, hogy milyen módokon fejleszthető a kollaboratív problémamegoldás, így szinte a nulláról kellene felépíteni a képességek fejlesztésének megközelítését.

A kutatók szerint viszont a csoportos problémamegoldás megfelelő fejlesztésének nagy jelentősége lehet több olyan szakterületre nézve is, mint például a, tudomány, oktatás, technológiai és üzleti szektor valamint az egészségügy.

A kutatók ezért egy új tanulmányban több különböző háttérrel rendelkező önkéntesekből állítottak össze csapatokat, hogy megoldást találjanak a Virginia keleti partvidékén bekövetkező tengerszint-emelkedés megoldására. A kutatók eltérő módon alkották meg a különböző csoportok struktúráját, és csapatmunkájuk erősítésére és képzésére is különböző módszereket alkalmaztak.

A remények szerint a példafeladat megoldásának folyamata eleget árul el majd a különböző képzési módszerekről ahhoz, hogy  jó kiindulási alapot adjon az oktatási rendszer számára a program integrálásához.

Forrás: journals.sagepub.com | Kép: news.harvard.edu

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.