A dobhártyánk együtt mozog a szemünkkel

A dobhártyánk látszólag együtt mozog a szemünkkel, arra fókuszálva hallásunkat amerre éppen nézünk. Az, hogy ez miért van így még tisztázatlan, de az egyik vezető elképzelés, hogy így könnyebben meghatározhatjuk, hogy mitől is ered egy bizonyos hang.

Jennifer Groh, a Duke Egyetemről munkatársaival mikrofonokat helyezett önkéntesek fülébe hogy megvizsgálja hogyan változik a dobhártya a szakkádok alatt- ami akkor következik be, amikor szemünk az egyik helyről a másikra fókuszál. Ennek nem vagyunk tudatában de szemünk több szakkádon esik át másodpercenként, hogy magába fogadja a külvilágot.

16 ember vizsgálatával a kutatók megállapították, hogy az észlelt nyomásváltozás a fülcsatornában valószínűleg akkor következik be amikor középfül izma meghúzza a dobhártyát. Ezek a nyomás különbségek azt mutatták, hogy ha például balra nézünk akkor a bal dobhártya beljebb húzódik a fülbe, amíg a jobb épphogy jobban kiemelkedik.

Ez a változás 10 milliszekundummal azelőtt indul el mielőtt még a szem elkezdene mozogni és nagyjából több tíz milliszekundumig marad úgy amikor a szem már megállapodott.

“Úgy gondoljuk hogy még mielőtt a szem mozogna, az agy már jeleket küld a fülnek hogy ‘Utasítottam a szemet fogy forduljon 12 fokkal jobbra’,” mondta Groh.

A dobhártya fókuszváltást követő mozgása valószínűleg felkészíti a fület hogy egy meghatározott irányból haljon hangokat.

A tudósok szerint az még nem teljesen tisztázott, hogy miért is következik be ez a változás, de az egyik elképzelés az hogy a szem és a fül együtt mozgása megkönnyíti az agy számára hogy összekösse a látottakat a halottakkal.

Ez a felfedezés hatással lehet a hallókészülékekre is, amik jelenleg minden beérkező hangot ugyanolyan mértékben erősítenek fel.

Egy normális hallású ember agya képes annak a beszédére fókuszálni akivel éppen beszélget az éteremben, amíg kiszűri a közeli asztaloknál zajló beszélgetéseket.

“El tudom képzelni hogy majd ezt a mechanizmust is felhasználják a hallókészülékek gyártásához,” mondta Groh.

Forrás: biorxiv.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..