A géneknek is szerepe van az empátiában

A Cambridge Egyetem, a Pasteur Intézet, a Paris Diderot Egyetem, a CNRS és a 23andMe nevű genetikai cég közös kutatása arra jutott, hogy az empátia nem csak az oktatásunkból és az élményeinkből tevődik össze, hanem a génjeinktől is függ.

Az empátiának fontos szerepe van az emberi kapcsolatokban és két részből tevődik össze. Az egyik az, hogy képesek vagyunk felismerni mások érzelmeit gondolatait (kognitív empátia), a másik képesség pedig az, hogy ezekre a felismerésekre megfelelően reagálunk (affektív empátia).

15 évvel ezelőtt a Cambridge Egyetem kutatói meghatározták az érzelmi intelligenciát (EQ) és ahhoz egy rövid önbevallásos empátia tesztet is készítettek. Ez a teszt mindkét fajta empátiát méri és a tesztel a kutatóknak akkor sikerült igazolniuk, hogy az emberek különböző mértékben empatikusak és például a nők átlagosan empatikusabbak a férfiaknál. Későbbi kutatások arra is fényt derítettek, hogy az autista embereknek általánosan a kognitív empátia okoz problémát, amíg az affektív empátiával soknál teljesen érintetlen marad.

A nemzetközi összefogás keretében elvégezték az eddigi legnagyobb genetikai empátia vizsgálatot, amiben a 23andMe cég 46000 ügyfele vett részt, akik egy online EQ teszt kitöltése után nyál mintát is adtak, amit a kutatók genetikailag megvizsgáltak. Az eredmények alapján a genetikának szerepe volt az empátiában és a variációnak nagyjából a tizede köthető közvetlenül a génekhez.

Ezen felül az eredmények szerint az alacsonyabb empátiához köthető génvariánsok magasabb autizmus kockázathoz is köthetőek.

“Ez egy fontos lépés annak az irányába, hogy megértsük a genetika szerepét az empátiában,” mondta Varun Warrier, a kutatás vezetője. “Viszont mivel mindössze az empátia variáció tizede genetikai eredetű ezért legalább ennyire fontos a nem genetikai tényezők megértése is.”

“Ezek az eredmények lenyűgöző új perspektívát adnak az empátia mögötti genetikai hatásokra,” mondta Thomas Bourgeron, a Paris Diderot Egyetemtől. “Minden génnek egy kis szerepe volt csak, ezért az azonosításuk nehéz feladat. A következő lépésként még több embert szeretnénk vizsgálni, hogy replikáljuk ezeket a felfedezéseket és hogy behatároljuk az empátiához köthető különböző biológiai útvonalakat.”

“Már annak a felfedezései is, hogy az empátiában lévő különbségek egy töredékét genetikai tényezők határozzák meg, segíthet jobban megérteni a például autizmussal küzdő embereket, akiknek nehézséget okoz mások gondolataiba vagy érzelmeibe látni. Ez az empátiában való nehézség fogyatékossághoz vezethet, ami legalább annyira kihívást jelentő mint más fogyatékosságok. Mi, mint társadalom, támogatnunk kell a fogyatékosságokkal küzdőket, újszerű tanítási módszerekkel, kerülőutakkal vagy ésszerű módosítássokkal, amikkel elősegíthető a befogadásuk.”

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..