A geológusok új nyomokat találtak arra, hogy mi állhat a legnagyobb eddigi kihalás mögött

Egy új tanulmány magyarázatot adhat a Föld történelmének egyik legnagyobb kihalási eseménye, a Perm–triász kihalási esemény mögött álló tényezőkre.

A Nagy Kihalás (Great Dying) néven is emlegetett esemény megközelítőleg 250 millió évvel ezelőtt következett be, amikor is a mai Szibéria területén hatalmas vulkánkitörések következtek be és ezeknek a hatására a földi élet 90 százaléka odaveszett. A geológusok szerint, akik Szibériai Bazaltömlésekként hivatkoznak az eseményre, az valószínűleg majdnem egy millió évig tarthatott.

“A kihalás mértéke annyira lehengerlő mértékű volt, hogy a tudósok sokat töprengtek azon, hogy mi is tette a Szibériai Bazaltömléseket ennyivel halálosabbá más kitörésekhez viszonyítva,” mondta Michael Broadley, a témában megjelent legújabb tanulmány vezető szerzője.

A kutatásban Lawrence Taylor is részt vett, aki több mint 46 évig dolgozott a Tennessee Egyetem Bolygó Földtudományi Intézetén aminek később igazgatója is lett és 2017-ben 79 évesen elhunyt.

A csapat elmondása szerint a kutatás sokat köszönhet Taylor közreműködésének, aki rengeteg kőzetmintát tett elérhetővé a számukra – közte olyan xenolit kőzetmintákkal, melyeket a kitörés során a magma körülölelt és később a felszínre lökött.

A minták vizsgálata során a kutatócsapat megállapította, hogy a Szibériai Bazaltömléseket megelőzően az ottani kőzetrétegekben nagy mennyiségű klór, bróm és jód (halogének) vegyületek voltak jelen, azonban a kitörést követően látszólag teljesen eltűntek a kőzetekből.

“Arra a következtetésre jutottunk, hogy a szibériai litoszférában tárolt nagy mennyiségű halogén a Föld légterébe került a vulkánkitörések alatt, ezzel hatékonyan elpusztítva az akkori ózon réteget és előidézve a tömeges kihalást,” mondta Broadley.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.