A gyerekek a fizika, nem pedig a korábbi jutalmak alapján hoznak döntéseket

A Cambridge Egyetem új tanulmánya szerint már hét éves korban a gyerekek a fizikai alaptörvényeket használják a problémamegoldásra, nem pedig a jutalmazással beléjük nevelt dolgokat.

A görög Aiszóposz által gyűjtött egyik történeten alapuló tanulmány eredményei segíthetnek választ adni arra a vitás kérdésre, hogy a gyerekek, amikor eszközhasználatra tanítják őket, valójában a fizikai következményekről is tanulnak vagy csupán a korábban jutalmazott cselekedeteket ismételgetik.

Az ok okozati viszonyok megtanulása – főleg a világot irányító fizikai törvények révén – egy létfontosságú részét képezi a kognitív fejlődésnek. A megfigyelésinkből és a cselekedeteink hatásából egy elképzelést építünk arról, hogy például melyik eszközök a legmegfelelőbbek egy adott munkához.

Azonban az általunk észlelt információk nem mindig egyértelműek. A külső hatások miatt megváltozhat a cselekedeteink eredménye, melyek vagy bukáshoz, vagy más esetekben egy amúgy helytelen megoldás esetében mégis a jó végkimenetelhez vezetnek.

“Képzeljünk el egy olyan szituációt, amikor valaki a kalapácsokról tanul. Két kalapácsot tud kipróbálni – egy fémet és egy felfújhatót. Normális esetben egy kalapáccsal sikeresen be lehet verni egy szöget egy fadeszkába, amíg a felfújható ártalmatlanul visszapattanna róla,” montda Lucy Cheke, Cambridge Egyetem Pszichológia Tanszékéről. “Azonban mi van akkor, hogyha az egyetlen élményünk a két kalapáccsal az, hogy a fém kalapáccsal elvétettük a szöget, viszont a felfújhatóval sikerült benyomni egy előre kifúrt lyukba? Hogyha ezután egy másik szöggel kerülnénk szembe melyik eszközt választanánk? A válasz attól függ, hogy milyen típusú információt szűrtünk le a tanulási élményünkből.”

Egy ilyen helyzetben a végeredménnyel törődő tanuló (‘jutalom’ tanuló) azt tanulná meg, hogy a felfújható kalapács működött ezért később is azt érdemes használni. Azonban egy elvonatkoztatottabb tanuló (‘funkcionális’ tanuló) megértené, hogy a fém kalapáccsal nagyobb erő fejthető ki és a felfújhatóval kisebb, ami miatt később valószínűleg a fém kalapácsot választanák erre a feladatra.

A mostani kutatásban a tudósok azt vizsgálták, hogy a gyerekek milyen fajta információkat vonnak ki egy ilyen helyzetből – aminél képesek érzékelni a lehetséges eszközök fizikai jellemzőit, viszont ezek gyakran ellentétesek azzal, hogy az eszközzel milyen hatást érnek el.

A kutatók egy olyan feladat elé állították a 4 és 11 év közötti résztvevőket, amiben egy lebegő tárgy megszerzéséért kaphattak matrica jutalmat a gyerekek. A gyerekeknek egy vizes hordót és több eszközt tettek elérhetővé, amivel meg tudták emelni a vízszintet. A kísérlet az egyik legnépszerűbb Aiszóposz  által gyűjtött népmesén alapul, amiben a varjak köveket dobtak gödörbe hogy annyira kiszorítsák a vizet, hogy az már elérhető legyen nekik.

A tesztbe néhány tárgy hasznos mások viszont haszontalanok voltak. A hasznosakat, hogyha vízbe teszik lesüllyednek és ezzel kiszorítják a vizet, elérhetőbb közelségbe hozva a tárgyat, a haszontalanok pedig lebegnek a vízen és így nem segítve a tárgy megszerzését.

Azonban a gyerekek néhány esetben a hasznos tárgyakkal sem értek el eredményt mivel a vizes hordó eresztett, így lehetetlenné téve a tárgy elérését, még a ‘jó’ módszer használatával sem. Más esetekben pedig a haszontalan eszközökkel is sikerrel járhattak, mivel a hordót folyamatosan töltötték vízzel, így egy idő után mindenféleképpen hozzájuk került a tárgy.

Ezek a tanulási alkalmak után a kutatók egy ‘normális’ vizes hordóval próbálkoztak és a gyerekeknek több eszköz közül kellett választaniuk. Ezeknek a választásoknak az eredményét a kutatók rögzítették és megállapították belőlük, hogy a gyerekek döntései jutalmi vagy használati alapon mozognak.

“A gyereknek nem kell ismernie a pontos fizikai törvényeket, amelyek lehetővé teszik az eszköz használatát, hanem elég azt érezniük hogy működni fognak e vagy sem,” mondta Elsa Loissel, a tanulmány társszerzője. “Így betekintést nyertünk abba, hogy a gyerekek döntéshozatalát a fizikai elvek irányítják, anélkül hogy ténylegesen megértenék a fizikát magát.”

“Arra számítottunk, hogy az idősebb gyerekek, akiknek már valamilyen alapvető tudása a fizikai erőkről, a hasznosság szerint választanak, amíg a fiatalabbak egy egyszerűbb tanulási megközelítést használnak és az alapján hoznak döntést, hogy korábban mi miatt jutalmazták őket,” mondta Cheke. “De nem ezt láttuk.”

Ehelyett a kutatók arról számolnak be, hogy a jutalom soha nem volt megbízható előrejelző faktor a gyerekek döntésében. Viszont a tárgy hasznossága egyre meghatározóbb tényezővé vált a kor előrehaladtával – és hét éves korra már a domináns tényezővé vált.

“Ez arra utal, hogy a gyerekek már akár hét éves korukra elkezdik a fizikáról szerzett ismereteiket a korábbi jutalmak elé helyezni, még akkor is ha a kettő ellentmond egymásnak.”

Forrás: journals.plos.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

1 Hozzászólás

  1. Nemrég, talán egy éve, egy videót láttam az interneten egy varjúról, amelyik egy kísérletben különböző tárgyakat dobált a vízbe, hogy a szint megemelkedjen és tudjon inni belőle. Úgy látszik, a mese ihlette a kutatókat. Most megtudtam, hogy ezt Aesopus megírta, úgy látszik a mese igaz megfigyelésen alapult. A varjúval előfordult, hogy könnyebb tárgyat dobott a vízbe, ami lebegett a felszínen, aztán ezt kikapta és keresett nehezebbet. Az alapösszefüggéseket értette és tanult a kudarcból.

    válasz küldése

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.