A gyerekek agya gyorsabban fejlődik stressz hatására

A gyerekkori stressz felgyorsíthatja bizonyos agyterületek megérését a serdülőkor alatt. Ezzel ellentétes módon az életünk későbbi szakaszában a stressz épphogy lelassítja az agy érését. Az eredmények a Radboud Egyetem felmérésének köszönhető, akik összesen 37 önkéntest vizsgáltak majdnem 20 évig.

Még 1998-ban ejtették meg a vizsgálati csoport – ami akkor még 129 egy éves gyerekből és a szüleikből állt – első tesztjeit. Az elmúlt 20 évben a kutatók többek között azt is nyomon követték hogy a gyerekek milyen kapcsolatot alakítottak ki a szüleikkel, barátaikkal és osztálytársaikkal. A gyerekekről ezen felül rendszeresen készítettek MRI felvételeket is. Ez a rengeteg adat lehetővé tette a kutatók számára, hogy megvizsgálják milyen hatással van a stressz a fejlődés különböző szakaszaiban.

A kutatók kiemelten az agyi területek érésére gyakorolt hatásokat vizsgálták. A serdülő kor alatt, az agyunk egy természetes folyamat keretében megerősíti a már létező kapcsolatokat az agysejtjeink között – ezzel lehetővé téve a hasznosabb és hatékonyabb agyi hálózatok létrehozását.

A kutatók két stressz faktort tartottak számon – a negatív életeseményeket és a szociális környezet negatív hatásait – a résztvevők két életszakasza során – korai gyerekkor (0-5 év) és a serdülőkor (14-17 év). Ezeket a stressz szinteket azután összehasonlították az önkéntesek agyi fejlődésével – kiemelten a szociális és az érzelmi feladatokat ellátó prefrontális agykéreg, amygdala és a hippokampusz agyi területekkel, amikről jól ismert, hogy a stresszre érzékenyek.

A gyerekkori negatív események – például a súlyos betegségek vagy a szülők elválása – látszólag elősegítette a prefrontális agykéreg és az amygdala megérését a serdülő korban. Amíg viszont a serdülő kor alatt a szociális környezetből fakadó stressz lelassította a hippokampusz és a prefrontális agykéreg bizonyos részeinek a fejlődését.

“Sajnálatos módon ebben a tanulmányban nem mondhatjuk magabiztosan, hogy a stressz okozta ezeket a negatív hatásokat. Azonban állatkísérletek alapján azt tételezhetjük fel, hogy ezek a mechanizmusok igen is összefügghetnek,” mondta Anna Tyborowska, a tanulmány első szerzője.

A rugalmasság elvesztése

“A tény, hogy a korai gyerekkori stressz felgyorsítja a serdülőkori érés folyamatát, az evolúciós biológiai elméleteivel is egybevág,” mondta Tyborowska. “Evolúciós szempontból hasznosabb gyorsabban felnőni egy stresszes környezetben. Azonban ez megakadályozza, hogy az agy rugalmasan alkalmazkodjon a jelenlegi környezethez. Más szóval az agy túl gyorsan “nő fel.””

A kutatókat viszont meglepte, hogy a serdülőkorra a folyamat megfordul és a stressz éppen hogy lelassítja a serdülők agyi fejlődését. Ez a felfedezés azért is fontos mivel a stressznek az antiszociális viselkedésjegyek kialakulásában is fontos szerepe van – melyek például jó indikátorai a későbbi bűnelkövetési hajlandóságnak is.

A kutatók szeretnék folytatni a vizsgálatokat a résztvevők későbbi életszakaszaiban is és most, hogy már tudják a stressz milyen hatással van ezekben a korcsoportokban, még kíváncsibbá váltak, hogy később ez hogyan változhat – és milyen egyéb hatásai lehetnek a stressznek az agyra. A tanulmány során használt 1998-ban indult Nijmegen tanulmány adataihoz más kutatócsoportoknak is hozzáférésük van. Ezek a csoportok többek között olyan témakörökön dolgoznak, mint a gyerekek és szüleik közötti kapcsolat vagy a gyerekkori bántalmazás.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.