A lágyszövetek tanúsága szerint a jura-kori ichthyoszaurusz melegvérű volt

Egy nemzetközi kutatócsoport szerint ez a delfinszerű tengeri őshüllő nem csak küllemében hasonlított távoli rokonára. A jura-kori (nagyjából 180 millió évvel ezelőtt élt) Stenopterygius ichthyosaur maradványainak elemzése felfedte, hogy az állat nagy valószínűséggel melegvérű volt, szigetelő „bálnazsírréteggel” rendelkezett, és színezete révén rejtőzött el a ragadozók elől.

Az ichthyoszauruszok azért érdekesek, mert sok közös vonásuk van a mai delfinekkel, mégsem állnak közeli rokonságban ezekkel a tengeri emlősökkel. Biológiájuk is meglehetősen zavaros. Bár sok tulajdonságuk azonos a mai vízi hüllőkével, mint például a tengeri teknősökével, a fosszíliák tanúsága szerint ma már tudjuk, hogy elevenszülők voltak, amit viszont a melegvérűekhez kötünk. A legújabb tanulmány fényt derít e rejtélyek némelyikére. A nemzetközi kutatócsoport egy kb. 180 millió éves, a németországi Holzmaden kőfejtőben talált Stenopterygius fosszíliát vett górcső alá. A kivételesen jó állapotban megmaradt fosszília testének körvonalain kívül még belső szerveinek maradványai is kivehetőek, sőt, még a bőr rétegei is.

A kutatóknak sikerült pigment-sejtszervecskéket azonosítaniuk a fosszília bőrében, sőt feltehetően a májat is. Emellett olyan anyagot fedeztek fel benne, amely kémiailag a gerincesekben található bálnazsírnak felel meg, ami azonban csak olyan állatokban található meg, amelyek a környezeti hőtől függetlenül képesek fenntartani testhőmérsékletüket; vagyis a melegvérűekben.

A kutatócsapat nagy felbontású analitikai módszerek és immunohisztológiai elemzések révén vetették vizsgálat alá a maradványokat, többek között a fosszíliából kinyert lágyszövetet is. Különféle antitesteket vetettek be, amelyek különböző kötésmintákat eredményeztek – ez azért fontos, mert egy-egy protein antitestjei például csak bizonyos területekhez kötődnek.

Ez az antitestek specifikus mivoltát demonstrálja, és meglehetősen szilárd bizonyítékot nyújt arra, hogy a különböző szövetekben különböző proteinek vannak jelen. A májban például nem számíthatunk keratin jelenlétére, hemoglobinéra azonban annál inkább. Ez nyert megerősítést a minták különféle antitestekre és más kémiai eszközökre nyújtott reakció esetében is.

A laborvizsgálatok a szubkután zsírréteg meglétére is bizonyítékot találtak. A kutatók beszámolója szerint ez az első közvetlen bizonyíték az ichthyoszaurusz melegvérűségére, mert ez a zsírréteg a melegvérű állatok sajátja.

Az eredmények arra utalnak, hogy a Stenopterygius bőre a bálnáéhoz hasonló volt, annak színe pedig a ma élő tengeri állatokéhoz hasonló – hátukon világos, hasukon sötétebb –, ami jó rejtőszínt jelentett mind a felülről – mint például a szárnyas pteroszauruszok – , mind az alulról támadó ragadozókkal – mint a plioszauruszok – szemben.

A kutatók mind morfológia, mind biokémiai szempontból arra jutottak, hogy noha a Stenopterygius tágabb értelemben hüllőként osztályozható, pikkelyes bőrét már elvesztette, ami nagyban segítette víz alatti manőverezését.

A vizsgált fosszília szokatlanul jó állapotban maradt fenn – ami az egész Holzmaden formációra jellemző. Ez az egyed jó bizonyítékát nyújtja, hogy megfelelő körülmények között a szövetek és molekulák különösen hosszú időn át maradhatnak fenn, valamint hogy a lágyszövetek elemzése fényt deríthet evolúciós mintákra és összefüggésekre, valamint arra is, hogy ezek az állatok hogyan funkcionáltak természetes környezetükben.

Az eredmények ismételhetőnek és konzisztensnek bizonyultak. Amiért pedig e vizsgálat különösen fontos, az az, hogy bebizonyította, mi minden fedezhető fel egy-egy kivételes példány multidiszciplináris, különböző intézmények összefogásával végrehajtott tanulmányozásával.

Forrás: ScienceDaily

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.