A magány miatt távolabb maradunk a szeretteinktől

A Chicago Egyetem új tanulmánya szerint azok az emberek akik magányosnak vallják magukat, fizikailag messzebb ülnek vagy állnak a közeli barátaiktól családtagjaiktól. Az átlaghoz képest nagyobb “személyes térrel” rendelkeznek még akkor is, ha minden tényezőt figyelembe vesznek – például , szorongás, depresszió ,nem stb.

Két kísérlet keretében a kutatók 600 amerikai férfit és nőt kérdeztek meg arról, hogy milyen messze szeretnek ülni vagy állni különböző csoportoktól – köztük például rokonokhoz, barátokhoz vagy flörtölés közben. Az eredmények szerint átlagosan a magányosság megkétszerezi annak az esélyét, hogy valaki igyekszik távol maradni a hozzá intimitásban legközelebb álló csoporthoz, azonban a jelek szerint arra nincs hatással, hogy az idegenektől vagy ismerősöktől mekkora távolságot tartanak.

“Tudomásunk szerint ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy kapcsolat van az interperszonális távolsági preferenciák és a magányosság között,” mondta Elliot Layden, a kutatásról megjelent tanulmány első szerzője. “Ennek a felfedezésnek fontos szerepe lehet a magányosság megelőzés tekintetében – mint a páciens-terapeuta kapcsolatnál és a magány elleni fellépést célzó közösségi programoknál.”

A kutatók megvizsgálták azt is, hogy a szociális interakciók számának is volt-e szerepe arra, hogy mekkora távolságot tart másoktól, azonban például azok, akik magányosnak vallották magukat a viszonylag magasnak számító szociális interakcióik ellenére ugyanúgy nagyobb távolságot tartottak a szeretteiktől mint azok, akiknél tényleg alacsony volt a szociális interakciók száma.

“Egy tömegben vagy éppen a házasságban is érezhetjük magányosnak magunkat – a magány valójában a különbség aközött, hogy mink van és mire vágyunk,” mondta Stephanie Cacioppo, a tanulmány rangidős szerzője.

A kutatók szerint az eredmények egybevágnak a magány evolúciós modelljével, amit szintén az egyetemen dolgoztak ki korábban. Ezekben a kutatásokban a magány érzetet különböző fizikai egészségre is kiható következményekhez kötötték, mint az alvászavar, a gyulladások és a korai elhalálozás.

Az evolúciós modell szerint, amíg a magány arra ösztönözné az adott embert, hogy közelebb menjen másokhoz – ezzel csökkentve a magányát -, viszont az egyén rövid távú önfenntartó ösztönét is előhívja, ami arra készteti, hogy tartson távolságot. Ezt igazolja egy korábbi kutatás is, amiben megállapították, hogy a magányosabb emberek sokkal éberebbek a szociális veszélyforrásokra – mint a társadalmi kirekesztés vagy a mások agresszív fellépése.

“Ez a ‘túlélő mód’ azt jelenti, hogy amíg a magányos illető több szociális interakcióra vágyik, addig tudat alatt igyekszik minél távolabb maradni,” mondta Stephanie Cacioppo, a tanulmány társszerzője, aki a korábbi tanulmányokban is részt vett. “Reményeink szerint azzal, hogy ezt a tudatos figyelmünk elé hozzuk, csökkenthető lesz a magány miatt bekövetkező válások száma és növelhető lehet az emberek közötti jelentőségteljes kapcsolatok száma is.”

A kutatók jelenleg az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet közreműködésével azon dolgoznak, hogy a kutatás eredményeit hatékonyabb magányosságot csökkentő programokba ültessék át.

Forrás: journals.plos.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.