A mai technológia segítségével lehetetlen lenne terraformálni a Marsot

A tudományos fantasztikumot már hosszú ideje foglalkoztatja a bolygók terraformálása, melynek célja, hogy egy bolygót a földhöz hasonlóvá vagy csak egyszerűen az emberek számára lakhatóvá tegyenek. A kutatók maguk is fontolgatják a terraformálás lehetőségét a Mars hosszú távú kolonizálásához. Abban a tudományos fantasztikum és a tudomány is egyetért, hogy erre a legjobb módot a Mars felszínébe zárt szén dioxid felszabadítása nyújtja, amivel megvastagíthatják a bolygó légkörét és ezzel felmelegedést is előidézhetnek.

Azonban egy új, a NASA által támogatott tanulmány szerint a Mars nem őrzött meg annyi szén dioxidot, amennyinek a felszabadításával a bolygó praktikus mértékben felmelegíthető. A felmérés szerint a jelenlegi technológiával lehetetlen feladat úgy átformálni a marsi viszonyokat, hogy abban az űrhajósok védőfelszerelés nélkül is tudjanak élni.

Míg a jelenlegi marsi légkört is nagyrészt széndioxid alkotja, addig ahhoz túl gyér, hogy olyan mértékben melegítse fel a bolygót, hogy annak a felszínén folyékony állapotban is megmaradjon a víz. Ezen felül a Marson a légköri nyomás mindössze a földi nyomás kevesebb mint egy százalékának felel meg – emiatt a felszínen lévő víz gyorsan elpárologna vagy megfagyna.

Így a terraformálást támogató tudósok szerint a vörös bolygón üvegházhatást okozó gázokat kellene kibocsátani, egészen addig, amíg a körülmények alkalmassá válnak a folyékony víz fennmaradására.

“A széndioxid (CO2) és a vízpára (H2O) az egyetlen olyan, üvegházhatást okozó gázok, amelyek feltételezhetően megfelelő mennyiségben vannak jelen a Marson, hogy jelentős mértékű üvegházhatást érjenek el,” mondta Bruce Jakosky, a tanulmány vezető szerzője.

Noha már számos tanulmány készült korábban a Mars terraformálásnak lehetőségeiről, a mostani eredmények már figyelembe veszik az elmúlt húsz év során eddig összegyűjtött összes adatot – többek között a felszín és a légkör összetételéről.

A kutatókat kiemelten a széntartalmú ásványok és a sarkvidék jegébe zárt széndioxid érdekelték, amiről a Mars körül keringő űrszondák és a bolygón lévő roverek gyűjtöttek adatokat. Ezen felül a NASA MAVEN szondájának adatait is felhasználták, amelyek azt mutatták meg, hogy a bolygó légköre milyen ütemben jut ki az űrbe – elhagyva a bolygót.

“Az eredményeink arra utalnak, hogy nincs elég CO2 a Marson ahhoz, hogy a felszabadításával jelentős üvegházhatás okozta felmelegedést érjünk el; ezen felül a CO2 gáz jelentős része nem elérhető és nem könnyű felszabadítani. Ennek az az eredménye, hogy a Mars terraformálása a mai technológiával nem megvalósítható,” foglalta össze Jakosky.

Annak ellenére, hogy a Mars felszínén jelentős mennyiségű jég található, az előrejelzések szerint az ebből képzett vízpára nem okozna önmagában jelentős mértékű felmelegedést – mindez azért, mert a vízpára a széndioxidból adódó felmelegedés nélkül nem lenne képes fennmaradni a légkörben. Mindezen felül a fluortartalmú vegyületek kibocsátása, míg elősegítené a felmelegedést, addig a vegyületek relatíve rövid élettartama miatt hatalmas arányú előállításukra lenne szükség a bolygón a kibocsátás fenntartásához. Emiatt ezt a lehetőséget a jelenlegi tanulmányban teljesen elvetették.

További problémát jelent az alacsony marsi légköri nyomás – a földi nyomás 0,6 százaléka. A kutatók szerint a folyékony víz létéhez szükséges körülményekhez a földihez hasonló nyomást kellene biztosítani, amihez a legelérhetőbb szén dioxid forrást a jégmezőkben lévő gázok jelenthetik. A csapat szerint ezt a sarkvidéki jeget por szétterítésével – ami nagyobb mértékben nyeli el a napsugarakat – vagy robbanóanyagokkal lehetne felszabadítani.

A CO2 másik forrása a Mars talaja, amelyből megfelelő melegítés hatására kinyerhető a gáz. A számítások szerint a talajból a szükséges nyomás eléréséhez szükséges gázmennyiség 4 százaléka nyerhető ki.

Egy további, harmadik módszert jelenthetnek az ásványi kőzetek, melyekből a legreálisabb becslések szerint a szükséges gázmennyiség további majdnem 5 százaléka nyerhető ki – attól függően, hogy milyen arányban vannak jelen a megfelelő ásványok a felszínhez közeli rétegekben. Azonban ehhez a bolygó teljes felszínét szalagbányászattal kellene kifejteni egészen 90 méteres mélységig – ami szintén nem túl reális lehetőség.

Továbbá a jégbe zárt CO2 félszabadítása szintén csupán kevesebb mint 5 százalékot ad hozzá a szükséges nyomáshoz szükséges széndioxidhoz.

Elképzelhető, hogy a marsi kőzetek mélyén rejlő ásványokban van elég széndioxid ahhoz, hogy elérjék a kívánt légköri nyomást, azonban ezeknek a a kőzeteknek a felépítéséről az űrszondák vizsgálatai nem tudnak adatokkal szolgálni és a kitermelésük a jelenlegi módszerekkel rendkívül energiaigényes lenne.

Széntartalmú ásványok a bolygó mélyén is előfordulhatnak nagyobb mennyiségben, azonban az eddigi ismereteink szerint ezek túlzottan szórványosak ahhoz, hogy értelme legyen a kitermelésüknek.

Amíg a Mars ma teljesen kietlen és eddig nem találtak egyértelmű nyomokat az élet létezésére a bolygón, a felszínen olyan folyómedreket és ásványlelőhelyeket találtak, amelyek arra utalnak, hogy a múltban a marsi klíma lehetővé tette a folyékony víz létezését a bolygó felszínén. Ennek valószínűleg a napszél és a napsugárzás vetett véget, amik mind képesek eltávolítani a vízpárát és a CO2-t a bolygó légköréből.

Ebben a különböző, Mars körül keringő szondák adatai is egyezést mutatnak és természetesen ennek a folyamatnak az a vége, hogy a víz és a széndioxid végleg elhagyja a bolygót.

Még ha ezt a folyamatos csökkenést valahogyan meg is tudnánk akadályozni, a jelenlegi adatok szerint a geológiai folyamatok során felszabaduló gázokra való támaszkodás esetében több mint tízmillió évet kellene várnunk arra, hogy a Mars légkörében lévő széndioxid mennyiség megduplázódjon.

Egy másik lehetséges módszer lehet a szükséges vegyületek előállítására, hogy üstökösöket és aszteroidákat térítsenek le a pályájukról úgy, hogy azok a Marsba csapódjanak. Azonban a problémát itt is a kivitelezhetőség jelenti, mivel a számítások szerint több ezer ilyen égitestre lenne szükség a kívánt hatás eléréséhez.

Összességében tehát az eredmények szerint a Mars terraformálása jelenleg belátható időn belül egyelőre lehetetlen feladatnak tűnik a mai technológiák segítségével, és a csapat szerint egy ekkora feladat megoldása még nagyon távol áll tőlünk.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.