A NASA hatalmas mennyiségű vizet talált egy exobolygó légkörében

A NASA csillagászai a Hubble és a Spitzer űrteleszkópok segítségével víz jeleire bukkantak egy forró, 700 fényévre lévő Szaturnusz tömegű exobolygón. Méghozzá nem is kevés víz lehet ezen az égitesten, hanem megközelítőleg háromszor annyi, mint a Szaturnuszon.

Annak ellenére, hogy naprendszerünkben nincs a WASP-39b névre keresztelt bolygóhoz fogható, a kutatók szerint az égitest vizsgálatával többet tudhatunk meg arról, hogy a bolygók, hogyan jönnek létre a csillagaik körül. Ez az exobolygó annyira egyedi, hogy jól példázza, hogy a csillagászok minél többet tudnak meg a más világok összetettségéről, annál többet tanulhatunk az eredetükről.

Annak ellenére, hogy a kutatók már a vizsgálat előtt is számítottak a víz jelenlétére, meglepődtek, hogy végül mennyi víz lehet az exobolygón. Az, hogy a WASP-39b-n ennyivel több víz lehet mint a Szaturnuszon arra utal, hogy a két égitest eltérő módon alakulhatott ki. A víz jelenléte, arra utal, hogy az exobolygó a csillagjától messzebb jöhetett létre, ahol üstökösök bombázhatták. A WASP-39b ezek szerint a történelmének egy későbbi szakaszában közelebb került a csillagához – és valószínűleg elpusztította az útjába kerülő égitesteket.

“Kifelé kell tekintenünk, hogyha meg akarjuk érteni a naprendszerünket,” mondta Hannah Wakeford, a vezető kutató az Űrteleszkóp Tudományos Intézet és az Exeter Egyetemről. “Viszont az exobolygók megmutatják számunkra, hogy a bolygók kialakulása összetettebb és zavarba ejtőbb mint korábban gondoltuk. És ez fantasztikus!”

A kutatók a bolygó légköri összetevőit úgy vizsgálták, hogy az azon áthaladó csillagfényt szín összetevőkre bontották. Az eredményekből egyértelműen látszott a víz jelenléte, mégpedig légköri gázok formájában.

A Hubble és a Spitzer segítségével a csillagász csapatnak sikerült az eddigi legrészletesebb – a mai technológiával elérhető – spektrumot felvenniük az exobolygó légköréről.

“Ez a spektrum az eddigi leggyönyörűbb példája arról, hogy hogyan néz ki egy exobolygó légköre,” mondta Wakeford.

“A WASP-39b megmutatja, hogy az exobolygók összetételek sokkal eltérőbb lehet mint a naprendszerünkbe lévőké,” mondta David Sing, a felfedezésről készült tanulmány társszerzője. “Remélhetőleg ez az exobolygók között látott eltérés segít azonosítanunk a különböző módokat, ahogy egy bolygó kialakulhat és fejlődhet.”

A Virgo csillagrendszerben található WASP-39b a WASP-39 nevű Napra igen hasonlító csillag körül kering – minden negyedik nap megkerülve azt. Az exobolygó 20-szor közelebb van a csillagához mint a Föld – Nap távolság – illetve mindig ugyanazt az oldalát mutatja a csillagának.

A nappali oldalán átlagosan 776C° és ezt a meleget a nagy erejű szelek a bolygó másik oldalára is átviszik – amivel felmelegítve azt is. Annak ellenére, hogy a kutatók a WASP-39b csak “meleg Szaturnuszként” hivatkoznak, eddig nem találtak nyomokat arra hogy az exobolygó rendelkezne e a Szaturnusz jellegzetes gyűrűjével. Ehelyett viszont rájöttek arra, hogy a légköréből hiányoznak a magasan elhelyezkedő felhők – amik hiánya miatt lehetővé vált a bolygó mélyére történő betekintés.

A kutatók reményei szerint a jövőben még pontosabb spektrumot tudnak majd rögzíteni az exobolygóról, a 2019-es kilövésre tervezett James Webb Űrteleszkóp segítségével. Ez a teleszkóp a Hubble-höz képest pontosabb képet tud adni, a bolygó légkörének széntartalmáról – aminek vizsgálatához az infravörös tartományt kell vizsgálniuk – és a szén és az oxigén arányának vizsgálata, még többet árulhat el a bolygó kialakulásáról.

Forrás: imgsrc.hubblesite.org[PDF]

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.