Kategóriák Ember

A neandervölgyi ember eddigi legteljesebb mellkas-rekonstrukciója

Egy nemzetközi tudóscsapatnak sikerült virtuálisan 3D-ben lemodelleznie a mindez idáig talált legteljesebb neandervölgyi csontváz mellkasának felépítését. A megközelítőleg hatvanezer éves férficsontváz CT szkennelése révén kiderült, hogy igencsak eltér a képzeletünkben régóta élő, hordómellű, görnyedt „barlanglakó” képétől.

A spanyol, izraeli és amerikai egyetemek tudósaiból álló csapat a „Kebara 2” elnevezésű csontváz vizsgálata jelentős ismeretekkel gazdagította a neandervölgyiek légzéséről és mozgásáról alkotott elképzeléseinket is: mint kiderült, az igencsak felegyenesedve járó ősember tüdőkapacitása lényegesen nagyobb volt a miénknél, és gerince is egyenesebb volt.

„A mellkas felépítése kulcsfontosságú annak megértésében, hogy a neandervölgyi hogyan mozgott környezetében, mivel légzéséről és egyensúlyáról is számot ad.”

Mindez pedig közvetlen hatást gyakorolt arra is, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokat hogyan használhatták ki.

„Közeli rokonaink, akik komplex kulturális sajátosságokkal bírtak, akárcsak a modern ember, azonban testfelépítésük fontos dolgokban tért el a miénktől. Ha sikerül feltárnunk, hogyan alkalmazkodtak környezetükhöz, saját evolúciónkról is bővebb ismereteket szerezhetünk.”

A neandervölgyi ember hozzávetőleg négyszázezer éve jelent meg, és nagyjából a mai Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig terjedő területe élt. Vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott; némely területeken valóban barlangokban is élt, és számos eljegesedést élt túl, mire körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt kihalt.

Az utóbbi években számos bizonyíték látott napvilágot arra nézve is, hogy a korai Homo Sapiens és a neandervölgyi valójában gyakran kereszteződtek, mivel számos populációban találhatók meg génjeik.

Az elmúlt 150 évben számos neandervölgyi maradványra találtak Európa, Ázsia és a Közel-Kelet különböző pontjain. A most vizsgált csontvázra, Kebara 2-re, más néven „Mojsére” 1983-ban bukkantak az észak-izraeli Kármel-hegységben. Noha koponyája hiányzik, mégis ezé a fiatal neandervölgyi férfié a mindeddig feltárt legteljesebb állapotban lévő csontváz. A vizsgálatok 59 és 64 ezer év közé teszik korát.

A 19. század óta folyó kutatásoknak köszönhetően rögzült bennünk a görnyedt, púpos hátú, hordómellkasú ősember alakja, ám az évtizedek során számos részletet sikerült tisztázni a neandervölgyiek jellegzetességeivel kapcsolatban; mindazonáltal sok részlet még mindig vitatott maradt.

A meglehetősen törékeny leletek fizikai rekonstrukciója mindig is különösen bonyolult és kockázatos volt, az elmúlt évtized során azonban az antropológiában is egyre inkább elterjedt virtuális rekonstrukció lehetővé tette, hogy biztonságosan és nagyobb bizonyossággal tárjuk fel a rég volt emberek és állatok testfelépítését.

Mindazonáltal így is hosszú, aprólékos és fáradságos munka: egyenként kellett beszkennelni minden egyes csontot, majd a 3D-ben összeállított mellkast morfometriai analízis segítségével összevetni a mai emberével. Az eredmények szerint az, ahogyan a bordák a gerinchez kapcsolódnak, kifelé tolta a mellkast, míg a gerinc kissé hátrafelé dőlt, és kevéssé volt erőteljes a derék gerincíve, mint a mai emberben.

A neandervölgyi gerince sokkal inkább a mellkas belsejében helyezkedett el, ami stabilabb testhelyzetet eredményezett. A mellkas alsó része pedig szélesebb volt – ez nagyobb rekeszizomra utal, és így nagyobb tüdőkapacitásra is.

A következő izgalmas kérdés pedig az, hogy vajon miféle fizikai erőfeszítésekhez volt szükségük e nagyobb tüdőkapacitásra? Mit árul el mindez életmódjukról és környezetükről? Vajon segítségükre volt-e vagy éppen gátolta a klímaváltozásokhoz való alkalmazkodásukat?

Forrás: University of Washington

Megosztás
Írta:
arsratio

Legutóbbi tartalom

Az eredmények megismételhetősége nem mindig jelenti azt, hogy valójában igazak

A reprodukálható tudományos eredmények nem mindig igazak és a valóban igazi eredmények nem mindig reprodukálhatóak. Legalábbis erre jutott a Idaho…

2019-05-22 7:34 du.

Több bokorlakó énekesmadárral jobban lehetne védekezni a poloskainvázió ellen

Ha sokkal több bokorlakó énekesmadár - mint a barátposzáta, a kis poszáta, a fülemüle vagy a vörösbegy - élne például…

2019-05-21 8:46 du.

A “hangyahidak” inspirálta rendszer megjavítja az áramkörök hibáit

A szociális rovar kolóniák rendkívül összetett módon képesek ön rendeződni; például két ág között a hangyák egymásba kapaszkodnak, hogy élő…

2019-05-21 8:37 du.

Megfejtették a Voynich-kéziratot

A Bristol Egyetem kutatói sikerrel jártak ott, ahol rengeteg kódfejtő, nyelvész és számítógépes program elbukott: sikerült feltörniük a "világ legrejtélyesebb…

2019-05-16 7:55 du.

Az éjszakai égboltból is elektromosságot termelhet ez az új ‘napelem’

A napelemek egyértelmű hátránya, hogy a működésükhöz szükség van a Napból érkező sugarakra. Azonban korábbi megfigyelések szerint egy a hideg…

2019-05-13 7:18 du.

Ellenmérget fejlesztettek ki a leghalálosabb medúzafaj csípésére

A Sydney Egyetem kutatói felfedezték a föld legmérgezőbb állataiként számon tartott kockamedúzák mérgének ellenszerét. Az ausztrál kockamedúzák egyes fajtáinak akár…

2019-05-13 7:07 du.

Ez a weboldal cookie-kat használ.