A nyelvek nem egy múltra tekintenek vissza

Egy nagy méretű tanulmány, ami a Csendes óceáni nyelvekről készült megmutatja, hogy a nyelveknél más hatások okozzák a nyelvtani és más a lexikális változásokat. A nyelvtan gyorsabban változik és nagy hatással vannak rá más független nyelvek, amíg a szavak ellenállóbbak a változással szemben.

Az Emberi Történelem Tudomány Max Planck Intézete által vezetett nemzetközi csapat felfedezte, hogy a nyelvek nyelvtani felépítése gyorsabban változik mint a szókincsé, ezzel megcáfolva a tudományág korábbi, hosszú ideje fennálló feltételezését. A tanulmányban 81 ausztronéz nyelvet vizsgáltak meg azok nyelvtani és lexikális felépítése alapján. A nyelvek mind egy családból és azonos földrajzi helyről származtak és a kutatók csúcstechnológiás modellező megoldások használatával képesek voltak meghatározni, hogy a nyelvek bizonyos aspektusai hogyan változtak az idő előrehaladtával. Meglepő módon különböző folyamatok hatottak a szókincsre és a nyelvtanra – a szókincs új nyelvek kialakulásakor változtak jelentősen, amíg a nyelvtan gyorsabban változott és más nyelvekkel való kapcsolat hatott rá legjelentősebben.

A nyelvészek számára egy igen fontos kérdés, hogy a nyelv minden aspektusa (nyelvtan, morfológia, fonológia, szókincs) egy integrált rendszer részeként fejlődött ugyanarra történelemre tekintve vissza vagy a nyelv különböző aspektusai eltérő múltra tekintenek vissza. Az új tanulmányban erre a kérdésre akar választ adni a kutatócsapat azzal, hogy a csúcstechnológiás számítástechnikai módszerekkel vizsgálták a nyelvek szókészleteit és nyelvtani elemeit is. Mindezt a nyelvek földrajzi elhelyezkedése szerint.

Meglepő módon a tanulmány szerint a nyelvtani struktúra átlagosan gyorsabban változik mint a szókincs.

“Meglepő különbségeket találtunk a nyelvek alapvető szókincse és nyelvtani sajátosságainak változásának sebességében,” mondta Simon Greenhill, a tanulmány vezetője.

“A nyelvtani szerkezet sokkal gyorsabban változott és látszólag nagyobb hatással voltak rá a szomszédos nyelvek. Amíg a szókincs az új nyelvek megjelenésekor változott csak nagyobb mértékben,” mondta Stephen Levinson, a tnaulmány egyik szerzője.

“Ez egy kicsit váratlan felfedezés, mivel eddig úgy gondoltuk hogy a nyelvtan mélyebb bepillantást enged a nyelvi múltba mint a szókincs, azonban óvatosnak kell lennünk: nagyon konzervatív szókincset vizsgáltunk szűretlen nyelvtani tényezőkkel és a nyelvcsalád szokatlan módon változott a szigetek egymást követő gyarmatosítását követően. Azonban ami tisztán látszik, hogy a nyelvtani és szókincsbeli változások nincsenek közeli kapcsolatban, még az ágakon belül sem. Így mindkettő egyidejű vizsgálatával jelentősen javul a képességünk a nyelvek nyelvi múltjának rekonstruálására.”

Arra is fény derült, hogy mind a nyelvtan mind pedig a szókincs esetében voltak olyan tényezők, amik lassan és olyanok, amik gyorsabban változtak. Az egyik érdekes felfedezés, hogy a lassan fejlődő nyelvtani szerkezetek azok voltak, amelyekről a beszélők kevésbé tudtak. Ez azért lehet mert amikor két nyelv egyesül vagy éppen szétválik, a nyelvet beszélők elkezdenek kihangsúlyozni vagy felvenni új jellemzőket, ezzel megkülönböztetve magukat másoktól.

Mindannyian képesek vagyunk felismerni egy más nyelvjárást vagy akcentust használó embert egy csoportból. A múltbéli emberek is képesek voltak erre és a tudósok feltevése szerint ez lehetett az egyik fő előre hajtó erő a nyelv változása mögött. Azonban, ha a beszélő nem figyel fel egy bizonyos nyelvtani szerkezetre, mert az annyira bújtatott, akkor nem próbálnak meg változtatni rajta, így ezek a szerkezetek gyakran hosszú ideig stabilak maradnak. A kutatók szerint ez a szerkezet nyelvcsoportonként más és más.

Annak ellenére, hogy a nyelvtan önmagában nem a legjobb eszköz a nyelvi változások vizsgálatára, a szókincset is figyelembe véve egy összetett számítástechnikai módszerrel történő vizsgálata mélyebb betekintést engedhet a múltba.

“Az egyik nagyszerű dolog amit felfedeztünk, hogy ez a megközelítés lehetővé teheti a számunkra, hogy kimutassuk hol és mikor léptek kapcsolatba a különböző nyelvcsoportok több ezer évvel ezelőtt,” mondta Russell Gray, a tanulmány rangidős szerzője.

Forrás: pnas.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.