A régi dobókockák teljesen igazságtalanok voltak

A mai dobókockákat már úgy gyártják, hogy a lehető legigazságosabb végeredményt adják, azonban ez nem mindig volt így.

AZ UC Davis és az Amerikai Természet Történelmi Múzeum kutatócsapata összesen 110 kocka alakú dobókockát vizsgált meg, egészen a római korig, és az eredményeik szerint a kockák elkészítése egészen a reneszánsz korig “igazságtalan” volt – a változás valószínűleg a tudományos gondolkodás terjedésének köszönhető.

“A Galileohoz és Blaise Pascalhoz hasonló emberek elkezdtek az esélyek és valószínűségek elméletein dolgozni és az írott feljegyzésekből tudjuk, hogy néhány esetben szerencsejátékosokkal is tanácskoztak,” mondta Jelmer Eerkens, a tanulmány vezető szerzője.

“Úgy gondoljuk, hogy a kockák használói körében is elterjedt a méltányosságról és a játékokban lévő esélyekről és valószínűségekről született új gondolatok.”

A dobókockáknak kettő fő jellemzője van: az alakjuk – ami nem mindig a ténylegesen 6 oldalú kockát jelenti – és az oldalaikra írt számok.

Az eredmények szerint a római kori dobókockáknak szörnyű alakja volt. Az általuk vizsgált kockákat különböző alapanyagokból – például fém, csont vagy agyag – készítették el és nem találtak kettő olyat, melyeknek az alakja megegyezett volna. Többnél szemmel látható volt az aszimmetria, aminek köszönhetően például nagyobb eséllyel jött ki a hatos eredményképpen.

Nehéz megállapítani, hogy pontosan miért volt ez a helyzet, de a tudósok vezető elképzelései szerint a szerencse játékosokat vagy nem érdekelték ezek a problémák vagy az isteni gondviselésben bíztak – és így a kocka alakja nem számított a számukra.

A kockák korát nehéz meghatározni, mivel ritkán jelennek meg az ásatási területeken vagy a feltárt sírokban, hanem sokkal inkább ősi szemétlerakatokon vagy városok romjaiban önmagukban lelhetőek fel. Emiatt vizsgáltak a kutatók mindössze 110 kockát, mivel csak ezeket tudták pontosan meghatározni a korát.

A sötét középkorban – Krisztus után 400 és 1100 között – a kockák ritkák voltak és így csak keveset találtak belőlük, azonban a középkor későbbi szakaszain ismét népszerűvé váltak és az alakjuk is szabályosabb lett.

Azonban ezeknél a kockáknál a maihoz eltérő módon a szemben lévő oldalak különböző prím számokat alkottak – hasonlóan az ősi egyiptomi és mezopotámiai kockákhoz. Ezeknél a kockáknál az 1 és a 2, a 3 és a 4 és az 5 és 6 voltak egymással szemben. Azonban a 15. századra ez megváltozott és a szembe lévő oldalak összeg hétté változott – 1 és 6, 2 és 5, 3 és 4.

Ennél az eloszlásnál a kocka számait úgy próbálták “kiegyenlíteni”hogy szétválasztották a nagy és kis számokat a kockákon. Ez vezethetett a szabványosításukhoz is.

“A kockák tulajdonságainak, mint a szimmetria és a számok eloszlása, szabványosítása, egy módszer lehetett arra, hogy a gátlástalan játékos ne tudják olyan könnyen manipulálni egy kockadobás valószínűségét,” mondta Eerkens.

Forrás: onlinelibrary.wiley.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..