A széncinegék csőre a madáretetők hatására változhat meg

Egy új kutatás szerint a britek lelkesedése a madár etetésben arra ösztönözheti a széncinegéket, hogy hosszabbá váljon a csőrük más európai társaikhoz képest.

A felfedezésről készült tanulmányban a kutatók azonosították a genetikai különbségeket a brit és a holland széncinegék között, amiket a brit madarak hosszabb csőréhez tudtak kötni.

Genetikai és történelmi adatok felhasználásával a kutatócsapat arra is rájött hogy a csőr méretében lévő változás aránylag rövid idő alatt következett be. Ez ahhoz a feltevéshez vezetett hogy a változáshoz valószínűleg a kerti madarak etetésé vezethetett.

A kutatás egy nemzetközi közreműködésnek köszönhető a Holland Ökológiai Intézet, a Wageningen, az Oxford, az Exeter, a Kelet Anglia és a Sheffield Egyetemek tudósai között.

A felfedezés egy hosszú távú felmérés része, amiben a brit Wytham és a holland Oosterhout és Veluwe erdőségek széncinegéinek populációját vizsgálják. A csapat eddig több mint 3000 madár DNS-ét vizsgálta meg genetikai különbségek után kutatva a brit és holland populáció között. Ezek a különbségek a természetes szelekció munkájának köszönhetőek.

A gén szekvencia, ami kifejlődött a brit madaraknál, nagyban hasonlít egy emberi génre, ami az arcok formájának felismerésében segít minket. Ezen felül nagy hasonlóságokat találtak Darwin pinty csőrök alakját vizsgáló tanulmányához – ami a legismertebb példája, hogy a fizikai tulajdonságok hogyan alkalmazkodnak különböző környezeti tényezőkhöz a vadonban. Ez arra a következtetésre vezette a tudósokat hogy a brit széncinegék fejlődésére jelentős hatással lehet az egyre szélesebb körben használt madáretetők megjelenése.

Az Oxford Egyetem kutatói már nagyjából 70 éve tanulmányozzák a közeli Wytham erdő széncinege állományát, így a csapatnak jelentős mennyiségű történelmi adat is a rendelkezésére állt, amivel egyértelműen meg tudták mutatni, hogy a madarak csőre meghosszabbodott az idő előrehaladtával. A kutatókat ezek mellet az is segítette hogy az állomány madarai közül néhányat chipekkel megjelöltek, amivel nyomon tudták követni hogy a madarak mennyi időt töltenek az automata etetőkben.

“A 70-es évek és napjaink között a brit madarak csőre hosszabbá vált. Ez egy nagyon rövid idő, ahhoz hogy egy ilyenfajta különbség megjelenjen,” mondta Jon Slate, a Sheffield Egyetem professzora.

“Most már tudjuk hogy ez a csőrhossz növekedés és a brit és az európai madarak csőrhossz különbsége a természetes szelekció miatt kifejlődött génekre vezethető vissza.”

A csapat arra is rájött hogy a hosszú csőr génváltozattal rendelkező madarak gyakrabban látogatták az etetőket, minta génváltozattal nem rendelkező társaik.

“Az egyesült királyságban nagyjából kétszer annyit költünk magokra és madáretetőkre, mint a kontinentális Európában – és ez már egy jó ideje így van. Pontosabban a 20. század elején a Punch magazin beszámolt róla hogy a madáretetés brit nemzeti időtöltéssé vált,” mondta Lewis Spurgin, a Kelet Anglia Egyetemről.

“Habár nem mondhatjuk azt hogy a madár etetők a felelősek, de ésszerű azt feltételeznünk hogy a brit széncinegék hosszú csőre ezeknek a kiegészítő etetéseknek a hatására fejlődött ki.”

A csapat további kutatással arra is rájött hogy a hosszú cső géneket hordozó brit madarak sikeresebbek voltak a szaporodásban, szemben a holland madarakkal, amiknél ez a kapcsolat nem állt fenn, ezzel tovább bizonyítva hogy a brit állomány változása a természetes kiválasztódás hatása.

“Az általánosan igaz hogy a jobban táplált madarak jobb állapotban vannak és ezért jobban is képesek szaporodni ezzel felülmúlva a táplálékszerzéshez kevésbé alkalmazkodott társaikat,” mondta Spurgin.

A kutatók már elkezdték kiterjeszteni a kutatásukat más európai országok széncinege állományaira is és eddig úgy tűnik hogy a génváltozat az Egyesült Királyság jellegzetessége.

Forrás: science.sciencemag.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.