A szimulációk szerint működtek a vikingek napkövei

Az ELTE kutatócsapatának számítógépes szimulációja szerint a vikingek történetei arról, hogy a felhős időben úgynevezett napkövek segítségével tájékozódtak, valószínűleg igaz lehet.

A vikingek a 900 és 1200 közötti időszakban uralták az észak atlanti térséget. Ezt erős hajóiknak és kiemelkedő navigációs képességeiknek köszönhették. A korábbi kutatások szerint a navigációban egyfajta napóra segítette őket. Azonban mi segített nekik a felhősebb vagy ködösebb időkben – amelyek gyakoriak voltak a területen? A viking történetek szerint a különös napkő segített nekik, hogy még a legfelhősebb napon is megtalálják a napot. Viszont a történet igazolása komoly problémákba ütközött, mivel eddig még soha nem találtak egy ilyen napkövet sem – az egyetlen ilyen jellegű felfedezés egy 16. századi angol hajóroncson talált kristály, ami az elképzelések szerint akár a vikingektől is származhatott, viszont a bizonyításhoz ennél sokkal erősebb bizonyítékra van szükség.

A legtöbb kutatás szerint a napkő egy fajta kristály lehetett – mivel bizonyos kalcit, kordierit és turmalin kristályok képesek két sugárra bontani a napfényt még ha a nap az szabad szemmel nem is látható – és a kristály forgatásával a sugarak megmutathatták, hogy a nap hol is helyezkedik el az égen.

A kutatók szerint eddig senki nem vizsgálta meg, hogy a kristályokkal tényleg megfelelően lehetne navigálni Norvégia, Izland, Grönland és akár Észak Amerika között is, aminek főleg az az oka, hogy rengeteg út igazolná csak a módszer tényleges működését – és ahhoz az időjárásnak is hozzá kell járulni, minél több felhős-ködös nappal. A navigációs módszer igazolására ezért megvalósíthatóbb módot jelent az utak szimulációja. Miután bevitték az általuk vizsgálatra szánt Norvégia és Grönland közötti hajóút adatait a kutatók több szimulációt is végeztek két virtuális nap – a tavaszi napéjegyenlőség és nyári napforduló – felhasználásával. A próbáknál különböző összetételű kristályok és a nap helyének meghatározásai között eltelt különböző időtartamokat is megvizsgáltak.

Az eredmények vegyesek voltak aszerint, hogy milyen kristályokat vizsgáltak és hogy a hajósok mennyi időközönként ellenőrizték újra a nap helyét. Viszont a legjobb eredmény egy kordierit kristály minimum 3 óránként történő használatával érték el, a pontosság 92,2 és 100 között mozgott.

Forrás: rsos.royalsocietypublishing.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..