Az űr megvakíthat, és végre rájöttek miért

Rejtélyes jelenség károsítja a Nemzetközi Űrállomás asztronautáinak látását. Ez a jelenség kezelhetetlen rövidlátást okoz, ami akár hónapokig fennállhat még a Földre való visszatérés után is.

A probléma olyan súlyos, hogy az asztronauták több mint két harmada jelentette, hogy a látása romlott az űrben töltött idő alatt. A tudósok azt mondják végre meg van a probléma magyarázata – és a kilátásaink a Marsa való utazásra sokat romlottak emiatt.

„Senki nem bírta két évnél tovább ennek kitéve, és a látás lehetséges elvesztése is aggodalomra ad okot.” nyilatkozta Dorit Donoviel az Egyesült Államokbeli Nemzeti Űr Bio-orvostudományi Kutató Intézet-től a The Guardian lapnak. „Ez egy katasztrófa az asztronautáknak”

Korábban a NASA jelentette, hogy van valami, ami rendetlenkedik az asztronauták látásával, akár hosszú távú látás csökkenést is okozva.

Scott Kelly asztronauta, akit részben kiemelkedően jó látása miatt választottak arra, hogy ő legyen az első asztronauta, egy egész évet töltött az űrben és arról panaszkodik, hogy amióta hazajött, kénytelen olvasó szemüveget hordani.

John Phillips, aki 6 hónapot töltött a Nemzetközi Űrállomáson még 2015-ben, szintén magával hozta a homályos látását a Földre. Későbbi vizsgálatok arra jutottak, hogy az űrben töltött idő alatt a látása 20/20-ról 20/100-ra romlott.

A NASA azt gyanította, hogy az állapot – amit ők vizuálisan károsító agyűri nyomás szindrómának neveztek, röviden VIIC (visual impairment inter cranial pressure syndrome) – a gravitáció hiányának a következménye.

A feltételezés az volt az űrállomás mikró-gravitációja megnöveli a nyomást az asztronauták fejében, ezzel azt okozva, hogy nagyjából 2 liter agyűri folyadék mozogjon az agyuk felé.

Azt mondták, hogy a nyomás a felelős az ellaposodó szemgolyókért és az optikai idegek gyulladásáért, amit a hazatérő asztronautáknál figyeltek meg.

A Földön a gravitáció a lábak felé húzza a testnedveket. Ez nem így történik az űrben és feltételezett, hogy a koponyában felgyűlő folyadék megnöveli a nyomást az agyban és a szem mögött.nyilatkozta Shyla Love a Washington Postnak.

Most a Miami-i Egyetem csapata arról számol be, hogy az első vizsgálatok nem erre utalnak és valójában valami más áll a probléma mögött.

A kutatók 7 asztronauta agyi-röntgen felvételeit hasonlították össze az űrállomáson töltött idő előttről és utánról, 9 másik asztronauta felvételeivel, akik csak egy rövid időt töltöttek az Egyesült Államok egyik űrrepülőjén, amit 2011-ben vontak ki a használatból.

A nagy különbség a két csoport között az, hogy a hosszú-távú asztronauták agyában lényegesen több volt a gerincvelői folyadék. A kutatók azt mondják ez és nem pedig az agyűri folyadék a látásvesztés oka.

Normális helyzetben a gerincvelői folyadéknak szerepe az agy és a gerinc párnázásában, a táplálék elosztásában és a fölösleges salak eltávolításában van szerepe.

Könnyen tud alkalmazkodni a változó nyomáshoz, amit a testünk akkor tapasztal, amikor leülünk vagy lefekszünk, de úgy tűnik, hogy a folyamatos mikró-gravitációban akadozni kezd.

A Földön a gerincvelői folyadék rendszer tökéletesen alkalmazkodik ezekhez a nyomásváltozásokhoz, de az űrben összezavarodik a testtartás váltáskor nem bekövetkező nyomásváltozás miattmondja Noam Alperi a csapat egyik tagja.

A nagy felbontása keringési és agyi MRI felvételek alapján, a csapat azt találta, hogy a hosszú-távú asztronautáknál sokkal több az agynál keringő gerincvelői folyadék – ami kifejezetten az optikai idegeknél sűrűsödik össze.

A kamrai gerincvelői folyadék mennyisége is lényegesen nagyobb, ami azt jelenti, hogy a folyadék azokban az agyi üregekben is felhalmozódik, ahol az anyag maga képződik.

Ez a kutatás ad először méréseken alapuló magyarázatot a gerincvelői folyadék elsődleges szerepére a vizuálisan károsító agyűri nyomás szindrómábanmondta Alperin.

Az eredményeket az Észak Amerikai Radiológiai Társaság éves találkozóján tették közzé, Chicagóban (a találkozó kivonata angolul). A kutatás még nem lett lektorálva, úgyhogy még várnunk kell arra, hogy egy független csapat is megismételje, a vizsgálatot mielőtt biztosak lennénk a válaszba.

Ha ez vagy a NASA eredeti feltevése beigazolódik, akkor az űrutazás egy nagy akadállyal áll szemben.

Nagyon kevés asztronauta töltött egy évnél több időt az űrben és a jelenlegi kilátások szerint a marsi út 18 hónap lenne.

Ez is csak akkor van így, ha odaérkezve rögtön vissza is indulnak az űrhajósok – szóval, ha a Mars kolonizálásában gondolkodunk, akkor a lehetséges vakság problémáját is figyelembe kell venni.

Pillanatnyilag a szindróma megakadályozására és a kezelésére sincs mód, és a hosszú űrutazás okozta potenciális agyi sérülések miatt Elon Musk figyelmeztetése, hogy az első marsi telepeseknek a halálra is fel kell készülniük, soha nem volt még ennyire tényszerű.

Forrás: www.sciencealert.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

8 hozzászólás

  1. Két hejjesírási hibájig bírtam…
    :/

    válasz küldése
    • jogos 🙂 köszi, hogy jelezted.. javítottuk

      válasz küldése
      • Az baj, mert még mindig hemzseg a hibáktól…

        válasz küldése
  2. en is ruhellem ha egy oldal tele van hibakkal
    ugy latom meg eleg uj de tetszik

    válasz küldése
  3. Ez is bizonyítja, hogy az űrutazás nagyrészt hoax. Az emberi test nagy része víz, megváltozna a folyadékok tulajdonsága, illetve ha mélyre megyünk a víz alá, felszerelés nélkül a fülünkön már kis mélységben érezzük a víz nyomását. Fordított esetben, ha a külső nyomás megszűnik, a belső nyomás okozna halált, hiszen ha gyorsan jövünk le autóval egy hegyről, már pattog a fülünk a nyomáskülönbségtől. Ott van még a Van Allen öv kérdése is.
    Aztán elgondolkodtató, hogy miért tartózkodnak annyi időt emberek a világűrben, miközben érdemben nem tudnak megközelíteni semmit, minimálisan kerülnek közelebb bármilyen vizsgálható objektumhoz, a Holdra pedig továbbra sem mennek el.

    válasz küldése

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..