Bizonyos állatoknak kedvező a szociális elszigeteltség

Bizonyos állatoknál – például bogaraknál, hangyáknál, varangyoknál és főemlősöknél – a rövid távú szociális elszigeteltségnek legalább akkora szerepe van a hosszú távú fejlődésben mint a szociális interakcióknak. Egy újonnan megjelenő tanulmányban a kutatók arra igyekeznek választ adni, hogy az állatok elszigeteltsége milyen hatással lehet a természetes szelekcióra és a faj fejlődésre. Ez a felfedezés segíthet abban, hogy jobb stratégiákat dolgozzanak ki az egyes fajok szaporítására, egy élőhelyre történő visszavezetésére és a faj megőrzésére.

Az evolúciós kutatások általában a szociális kapcsolatok fontosságát vizsgálják – mint például a szülő-utód kapcsolat, az erőforrásokért való versengés vagy éppen az udvarlási és szaporodási rituálék. Ez arra ösztönözte a kutatókat, hogy megvizsgálják a másik véglet; a szociális kirekesztettség hatását.

“A környezet hatással van arra, hogy egy állat milyen géneket mikor és milyen mértékben fejez ki, így a szociális elszigeteltség hatására más jellemzők jelenhetnek meg,” mondta Nathan Bailey, a kutatás egyik vezetője a St Andrews Egyetemtől. “Ez viszont befolyásolhatja a természetes szelekcióra adott választ a túlélés és a szaporodás tekintetében, aminek az evolúcióra is lehetnek következményei. Bizonyos fajoknál, ez azt is jelentheti, hogy az átmeneti szociális kirekesztettség egy előnyös dolog.”

Például az Ausztráliába betörő Rhinella marina óriásvarangyok egyedül kelnek útra, hogy új területeket hódítsanak meg. Azonban ez a viselkedés erősen vonzó a faj női egyedei számára, amikor a területüket elhagyó egyedek visszatérnek a szociális környezetükbe. Ez a viselkedés így növeli az egyedek sikeres szaporodásának esélyeit, ami elengedhetetlen az új területek meghódításában. Ez azt jelenti, hogy a természetes szelekció ebben az esetben pozitívan hat azokra az egyedekre, amik képesek egy rövid ideig elviselni a szociális elszigeteltséget.

Egy másik jó példa erre az európai Temnothorax unifasciatus hangya, aminek megmérgezett egyedei egyöntetűen elkerülik társaikat egészen a halálukig. Ez a viselkedés megakadályozza, hogy a méreganyagok vagy fertőzés a boly többi tagját is elérje, ezzel növelve az egész közösség túlélésének esélyeit.

“A szociális interakciókhoz szükséges jellemzőket valószínűleg a kiválasztódás formálta meg, viszont ezzel egyidejűleg a szociális kapcsolatuk önmagukban is egyfajta környezetet teremtenek, ami kiválogathatja és megformálhatja az egyedek viselkedését,” mondta Bailey.

A kutatók szerint a szociális kapcsolatok kettőssége – mind jellemző mind pedig környezetként – további kutatást igényel, amivel jobban megérthetik, hogy milyen szerepet játszik a szociális elszigeteltség más fajok esetében. A kutatók ezen felül egy úgynevezett “szociális kirekesztettség index” megalkotását is tervezik, amivel össze lehet hasonlítani, hogy az adott állatoknál mennyi egyedül töltött idő előnyös és mikortól kezd hátrányossá válni.

Hogy ezt kiszámolják a  kutatóknak először meg kell mérniük a kapcsolatok és az izoláció közötti optimális egyensúlyt úgy, hogy különböző egyedeket eltérő mértékű elszigeteltségnek tesznek ki és megvizsgálják mennyire sikeresek a túlélés és a szaporodás tekintetében. Ennek az eredményeit ezután összevetnék a valódi világbeli megfigyelésikkel és így hatékonyabb stratégiákat alkothatnak a fajok megőrzésére és akár bizonyos esetekben a invazív fajok megfékezésére is.

“Ahhoz, hogy megértsük az egyedek által tapasztalt rövid távú szociális elszigeteltség hogyan hat a nagy populációknál generációkon átívelő fejlődésre, egy mérőszámra van szükségünk, amit fajok között és eltérő kontextusban is össze tudunk hasonlítani,” mondta Bailey. “Végső soron, az elszigeteltség, ami egy faj számára negatív hatású, egy másik számára előnyös lehet.”

Forrás: cell.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.