Egy 127 millió éves madárfióka maradványai segíthetnek megérteni a madarak evolúcióját

Egy parányi, történelem előtti korból származó újszülött madár maradványai segíthetnek megérteni, hogy hogyan fejlődtek ki az első madarak a dinoszauruszok korában.

A Mezozoikum kori (250-65 millió évvel ezelőtt) maradványok, egy Enantiornithes alosztályba sorolható madárfiókához tartoznak. Az állat szinte teljes csontváza fennmaradt és ez az eddigi legkisebb felfedezett Mezozoikumra tehető madár maradvány.

A maradvány kevesebb mint 5 centiméter nagyságú – kisebb mint egy átlagos emberi kisujj – és az állat megközelítőleg 80 grammot nyomhatott életében. A maradványokat azonban az teszi igazán különlegessé, hogy az állat születése után nem sokkal halt meg. Mivel ez egy kritikus szakasza a madarak csontvázának fejlődésében, ezért a madár rövid élettartama egy ritka lehetőséget ad a kutatóknak, hogy megvizsgálják a faj csontszerkezetét és annak fejlődését.

A kutatók szerint a csontosodás folyamatának vizsgálata sokat elmondhat a fiatal madár életéről, illetve arról is sokat megtudhatnak, hogy a fióka képes volt e már repülni, vagy a fészekben, a szüleire támaszkodva, kellet töltenie életének korai szakaszát.

“A madarak evolúciós diverzifikációja a fiókák különböző széleskörű fejlődési stratégiáiból és a a növekedésük ütemében lévő jelentős különbségekből fakad,” mondta Fabien Knoll, a tanulmány vezető szerzője. “A csontok fejlődését vizsgálva számos evolúciós jellemzőt láthatunk.”

Mivel a maradvány ennyire kicsi, ezért a csapat szinkrotron sugárzást használt, hogy képeket készítsen az apró állatról. Ez a technológia lehetővé tette, hogy mikrométeres pontossággal vizsgálják a csontok felépítését.

“Az új technológiák lehetőséget adnak a régészeknek, hogy eddig példátlan kapacitással vizsgálják a provokatív maradványokat,” mondta Knoll. “Itt most a legtöbbet hozzuk ki a világ legmodernebb berendezéseiből, köztük három különböző szinkrotronból – francia, brit és amerikai.”

A kutatók azt találták, hogy a fióka mellkas csontjait még porcok alkották és még nem keményedtek meg rendes csontokká, ami azt jelenti, hogy a madár születése után még képtelen volt a repülésre.

A megfigyelt csontosodási minták és a korábbi hasonló maradványokból arra következtetnek, hogy ennek az ősi madár csoportnak a tagjai különböző fejlődési stratégiákat használtak, szemben a korábbi elképzelésekkel.

Azonban a csapat szerint a a fejletlen csontszerkezet nem feltétlen jelenti azt, hogy a fióka a szüleitől függött volna. A modern fajok – mint a törpepapagáj – erősen függnek a szüleiktől a születésük után, más fajok -mint a csirkék – szinte azonnal függetlenek. Viszont mivel a helyzet általában nem ennyire fekete-fehér ezért nehéz megállapítani egy már nagyon hosszú ideje kihalt madár fejlődési stratégiáját.

“Ez az új felfedezés, más korábbi a világ más tájairól származó felfedezésekkel, betekintést enged a számunkra az ősi madarak világába, melyek a dinoszauruszok korában éltek,” mondta Luis Chiappe, a tanulmány társszerzője a Los Angeles Természettudományi Múzeumtól. “Lenyűgöző felismerni, hogy mennyi olyan ma élő madaraknál látott jellemző van, ami már több mint 100 millió éve fejlődött ki.”

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.