Kategóriák Történelem

Egy 20 millió éves koponya meglepően összetett agynak adhatott otthont

Már hosszú ideje létezik az az elmélet, miszerint az emberszabású főemlősök agyának mérete fokozatosan, hosszú idő leforgása alatt érte el mai méretét. Az eddigi egyik legöregebb és legépebben fennmaradt, Dél-Amerikában talált főemlőskoponyán végzett új vizsgálatok szerint a helyzet ennél jóval összetettebb lehet.

Az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Kínai Tudományos Akadémia és a Kaliforniai Egyetem közös kutatása szerint az agy mérete ismételten és független ciklusokban többször is robbanásszerű növekedésnek indult az emberszabásúak története során, és egyes korábban élt fajok agya lényegesen komplexebb lehetett, mint eddig gondoltuk.

Noha az ember egyik fő sajátossága a kivételesen nagyméretű agy, e kulcsfontosságú tulajdonságnak a kialakulásáról viszonylag keveset tudunk. Ez főleg annak köszönhető, hogy a korai emberszabásúakból csak kevés maradvány maradt fenn és ezek közül még kevesebb volt ép koponya.

A mostani együttműködés keretében egy, az Andok chilei területén feltárt, megközelítőleg 20 millió éves emberszabású (Chilecebus carrascoensis) koponyamaradványt vizsgáltak. Míg a területen az elmúlt harminc évben több fontos maradványt is találtak, a most vizsgált koponya korát és épségét tekintve is egyedülálló, és a szakértők elmondása alapján minden vizsgálattal új és meglepő információkat tár fel.

A kutatók már korábban meghatározták, hogy a Chilecebus agymérete milyen arányban állt testének méretével. Ezzel megkapták az úgynevezett enkefalizációs hányadost (EQ), ami jellemzően magas a főemlősök – különösen az emberek és legközelebbi rokonaink – esetében. Az új kutatás ezeket az eredményeket más emberszabásúakról korábban gyűjtött adatokkal vetette össze.

Ezzel a kutatók egy új értéket képeztek – az úgynevezett filogenetikai enkefalizációs hányadost (PEQ) -, ami figyelembe veszi a fajok közötti rokonságot is. Ezzel a Chilecebus 0,79-es eredményt tudott felmutatni, ami alacsonyabb a ma élő majmok 0,86 és 3,39 közé eső értékeinél is, és számottevően alacsonyabb, mint az ember 13,46-os értéke. Az összehasonlítások révén továbbá az is megerősítést nyert, hogy az idő előrehaladtával több, egymástól független esetben is ismételten megnagyobbodott egyes főemlős fajok agya, míg ezt időszakos méretbeli visszaesések kísérték.

A Chilecebus koponya CT felvételekkel történő vizsgálata és az agy rekonstruálása szintén érdekes eredményeket hozott. A mai főemlősöknél általában a szaglásért felelős agyi területek kárára nagyobbodott meg a vizuális képek feldolgozásáért felelős agyi terület, valószínű evolúciós előnyre utalva. Azonban a Chilecebus esetében a kisebb szaglásért felelős területtel nem párosult megnövekedett látásért felelős rendszer. Ez arra utal, hogy a két rendszer alakulása között talán mégsem olyan szoros az evolúciós kapcsolat, mint azt korábban gondolták.

Mindezeken kívül a látóidegek például arra utalnak, hogy a Chilecebus nappali életmódot folytatott, az agy barázdáltsága pedig, noha a mai főemlősöknél lényegesen egyszerűbb mintázatokat alkot, korát tekintve meglepően összetett.

Forrás: advances.sciencemag.org

Megosztás

Legutóbbi tartalom

Hanggal és fénnyel együtt értek el hatalmas adatátviteli sebességet

Kutatók áttörést értek el a terahertz-es kvantum lézerek terén, melyekkel így már akár 100 Gbit/s-es adatátviteli sebességet is el tudtak…

2020-02-18

Megfelelő stimulációval is ‘felébreszthető’ az öntudat

Az idegtudomány egyik központi kérdése, hogy mi is az öntudat és hogy az agy mely részéből ered. Egy új kutatás…

2020-02-18

Már karnyújtásnyira van a fotoszintézis teljes megértése

A növények már több száz millió éve nyerik éltető energiájukat a napból, viszont az algák és a fotoszintetizáló baktériumok még…

2020-02-11

Az egyik eddigi legnagyobb rákkutató projekt megmutatja milyen mutációk állnak a betegségek mögött

Egy hatalmas nemzetközi tanulmány keretében rögzítik a rákos megbetegedések kiváltó okait, ezzel azt célozva, hogy olyan DNS hibákat tudjanak kimutatni,…

2020-02-11

A Föld keringési pályájának megváltozása is komoly szerepet játszott a tömeges kihalásokban

Egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy a globális klímaváltozás mögött az emberi tevékenységek hatásai rejlenek és ezzel fokozatosan közelítünk a hatodik…

2020-02-11

Egyes darazsak képesek az arcfelismerésre

Egy darázs faj tagjai képesek megkülönböztetni társaikat az arcuk alapján. Ez a rovarok körében rendkívül ritka és a faj csoportos…

2020-02-03

Ez a weboldal cookie-kat használ.

Elolvasom