Egy fél milliárd éves maradvány segíthet megfejteni az Kambriumi robbanás rejtélyét

Az Oxford Egyetem zoológiai karának kutatói az ausztrál Új-Anglia Egyetem csapatával kiegészülve egy új felfedezést tettek az ősi óceánokkal kapcsolatban.

A kutatók az amerikai Utah térség hegyvidékében az elmúlt több mint 25 évben talált megkövült maradványokat vizsgálták, ezzel több bizonyítékot is találva a legöregebb állati ökoszisztéma összetettségére.

“A tanulmányban a Pahvantia hastasta, a modern ízeltlábúak egy már régen kihalt rokonát írtuk le, melyek mikroszkopikus élőlényekkel táplálkoztak az óceán felszínéhez közel,” mondta Stephen Pates, a kutatás vezetője. “Felfedeztük, hogy egy finom hálót használt, hogy sokkal kisebb planktonokat kapjon el mint az összes Kambrium kori ismert szabadon úszó állat. Ez arra utal, hogy a nagy szabadon úszó állatok segítettek beindítani a tengerfenéken található élet diverzifikációját több mint fél milliárd évvel ezelőtt.”

A Kambriumi robbanás – rengeteg eltérő állatfaj megjelenése – okai még erősen vitatottak. Amíg valószínűleg a környezeti és ökológiai faktorok közreműködésének is fontos szerepe volt, addig a különböző vízterületek – az energiában gazdag vízfelszín és a több állatfajnak otthont adó tengerfenék – közötti energiaátadásnak kritikus szerepe volt.

Amíg a most felfedezett Pahvantia rendje többi tagjához képest kicsinek számít, addig a még így is 10-1000-szor akkora volt mint a kor mezoplanktonokkal – közepes mélységben élő planktonok – táplálkozó állatai, és emiatt hatékonyabbá tette a felszínhez közeli rétegek és a tengerfenék közötti energiaáramlást. Az egysejtű algák túl kicsik ahhoz, hogy a tengerfenékre süllyedjenek és ezért általában még a felszínhez közel falják fel őket. Viszont a nagyobb állatok ürüléke és teteme már elég nehéz ahhoz, hogy a fenékre süllyedjen, ahol ételt biztosít a fenéklakók számára.

A Pahvantia jelenléte a utahi hegyvidékben már több évtizede ismert, főleg a helyi amatőr mintagyűjtőknek köszönhetően, akiknek munkáját a kutatók is kiemelten megköszönték.

“A fáradhatatlan erőfeszítéseik, tudásuk és jótékonyságuk nélkül több száz új faj több ezer maradványa lenne még mindig ismeretlen a tudomány számára,” mondta Pates.

Bob Harris, az egyik hozzájáruló, a pletykák szerint egy CIA-s állásajánlatot utasított vissza, hogy fosszília boltot és több ásatási területet nyisson Utah térségében. Az első Pahvantia maradványt még a 70-es években fedezte fel és azt a Kansas Egyetem kutatóinak ajándékozta.

A másik fontos közreműködő a Gunther család volt, akik a térségben a hatalmas fosszília gyűjteményükről váltak híressé. Több mint egy tucatnyi állatfajt neveztek el a tiszteletükre, mivel többek között több ezer maradványt osztottak meg különböző múzeumokkal és iskolákkal. Az egyik ilyen volt a Kansas Egyetem múzeumának ajándékozott 1987 és 1997 között talált Pahvantia maradvány is.

A kutatás a legnaprakészebb vizsgálatot jelenti a rend állatfajai közötti evolúciós kapcsolatok terén. Megmutatja, hogy a szűrőkkel történő evés kettő vagy akár három alkalommal is kialakult egymástól függetlenül a csoportban.

A Pahvantia tovább erősíti azt az egyre halmozódó bizonyítékokkal alátámasztott elképzelést, hogy a faj tagjainak fontos szerepük lehetett a Kambrium kori ökoszisztémában és összeköttetéseket teremtettek a különböző vízrétegek között.

Forrás: nature.com | Kép: Masato Hattori

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.