Egy halálos év a kihalás szélére sodorta a simabálnákat

Az USA szövetségi kormányának tisztviselői szerint itt az idő, hogy elgondolkozzunk, mert a veszélyeztetett északi simabálnákat csak egy lépés választja el a kihalástól, ha nem teszünk semmit.

Az Észak-atlanti tengerben élő északi simabálnák a Föld legritkább tengeri emlősei közé tartoznak és éppen egy különösen halálos éven vannak túl. A Nemzeti Óceán és Légköri Hivatal (NOAA) adatai szerint a fajnak már csak nagyjából 450 egyede maradt fenn és 2017-ben 17-el csökkent a számuk – ami nem hangzik túl soknak viszont az állatok számához viszonyítva az.

A helyzet annyira súlyos, hogy John Bullard, az NOAA szakértője szerint ha az amerikai és kanadai törvényhozók nem lépnek, a faj populációja képtelen lesz helyreállni. A magas halálozási szám mellett a bálnáknak egy szaporodásra különösen alkalmatlan évük volt és ezt súlyosbítja az is, hogy a fajnak megközelítőleg már csak 100 darab szaporodásra alkalmas nőstény egyede maradt.

“Már használnunk kell a kihalás szót mivel a trendvonalak ebbe az irányba mutatnak,” mondta Bullard. “Ez egy olyan dolog, amit nem engedhetünk.”

A NOAA szakértői az New England Halászati Menedzsment Tanács szabályozói ülésén jelentették be. A szakértők szerint a simabálnák száma már 2010-óta folyamatosan csökken és ez a csökkenés jobban érinti a faj nőstényeit – ezzel megnehezítve a populáció regenerálódását.

A szakértők szerint az USA és Kanada közös munkájára van szükség hogy csökkentsék a bálnák ember által okozott halálának számát – amit főleg a hajókkal való ütközések és a hálókba való beszorulás okoz.

“Jelenleg kritikus állapotban vannak a simabálnák és nagyon fontos és sürgető minden elérhető módon hozzájárulnunk a simabálnák fajának felépüléséhez,” mondta Mark Murray-Brown az NOAA-tól.

Az állatok a melegebb déli vizekben adnak életet utódaiknak, ami után visszatérnek New England és Kanada területére, hogy ott táplálkozzanak. Az idei év összes halálesete New England és Kanada területén kívül történt.

Néhány új tudományos tanulmány fényt derített a megemelkedett bálna elhalálozás felgyorsulásának okaira. Az egyik ilyen tanulmány szerint a bálnák a korábban gondoltakhoz képest lényegesen többet mozognak – és sokak szerint így élelem kutatás közben kikerülhetnek a védett zónákból.

Egy másik tanulmányban a simabálnák székletét vizsgálták meg, amiből az derült ki hogy azoknál a halászati eszközökkel való gyakori találkozás a szokatlanul magas hormonszinthez vezet, ami a stressz jele. Ez a stressz negatív hatással van az állatok szaporodására, még akkor is ha azok túlélik a hálókba való gabalyodást.

“A munkatársaim új megoldások után kutatnak, amivel tovább folytatható a halászat, viszont a bálnák nem eshetnek csapdába,” mondta Elizabeth Burgess, a tanulmány társszerzője.

Az öt évnyi adatot feldolgozó NOAA jelentésben, azt tanácsolják, hogy a simabálnákat továbbra is tartsák a védett állatok listáján és azt ajánlják hogy további védelmet kapjon a faj. Ennek a védelemnek a része egy hosszú távú terv kidolgozása a faj populációjának és élőhelyének megfigyelésére és a halászat bálnákra gyakorolt hatásának további vizsgálata.

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..