Egy mutáció elég ahhoz, hogy önzőek legyenek a méhek

A szociális rovarok között a méhek egy nagyon erős és gazdag szociális hálózatot alakítottak ki, amiben a dolgozók gondoskodnak a királynőről, aki pedig a boly érdekében a szaporodásért felelős.

Azonban a dél-afrikai fokföldi mézelő méhek (Apis mellifera capensis) megkerülhetik a szabályokat és egy genetikai trükkel a nőstény dolgozók képesek figyelmen kívül hagyni a királynő parancsait és maguk is képesé válnak utódok létrehozására is.

Hogy megvédjék a fokföldi mézelő méheket a területen tomboló járványtól kutatók egy csapata a terület észak-keleti régiójába helyezett át több kolóniát. Azonban az új méhkolóniák gyorsan elkezdték elpusztítani a helyi mézelő méheket (A. m. scutellata).

A fokföldi méhek dolgozóinak egy része a területre kerülésüket követően elhagyták kolóniájukat és vendégként más helyi kolóniákhoz csatlakoztak, ahol parazita módjára elkezdték felélni az ottani méhek tartalékait és dolgozók egész seregét hozták a világra, hogy azok segítségével végezzenek a királynővel, ezzel átvéve a kolónia irányítását.

Amíg ez a viselkedés igen kegyetlennek hangzik, addig evolúciós szempontból igen sok értelme van. A mechanizmus valószínűleg úgy alakult ki, hogy a méheknek szükségük volt egy mechanizmusra, amivel a királynőjük elvesztése nem vonja maga után a teljes kolónia halálát. Azonban a valódi kérdés az, hogy a jelenség miért nem vált elterjedtebbé.

A kutatók az elmúlt években részletesen megvizsgálták a fokföldi mézelő méhek genomját és több gént is a különös viselkedéshez kötöttek, viszont eddig nem találták meg a ‘genetikai főkapcsolót’, ami elindítja a változásokat.

A Martin Luther Universität kutatói viszont most megtalálták, hogy mi állhat a változás mögött. A kutatók szerint a mechanizmus genetikai háttere – egy kromoszomális gén megváltozása – nem csak a fokföldi méhek hanem más – főleg ínvázív – rovarfajok szaporodásáról is új dolgokat árulhat el.

Az eredmények valódiságát önző méhek és más helyi nem fokföldi méhek genetikai vizsgálatával és összehasonlításával is igazolták, megmutatva, hogy mindössze egy mutálódott gén átadására van szükség ahhoz, hogy a nőstény dolgozók szociális parazitákká váljanak.

Azonban a helyzet ennél valamivel összetettebb, mivel a módosított ‘önző’ génnek szüksége van a ‘jóindulatú’ párjára, ami miatt ezeknél a méheknél a mutálódott gén mellet a hagyományos gén is jelen van és a kettő között váltást egy mélyebb genetikai mechanizmus vezérli.

További problémát jelent, hogy látszólag hogyha mindkét gén mutálódott, akkor az könnyen a méhek halálához vezet, amíg a hagyományos gének megkettőződése látszólag nem jár semmilyen különleges hatással. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy más helyi alfajoknál is eltérhet ez a gén, ezzel további problémákat okozva és megnehezítve a mechanizmus terjedését.

A mechanizmus átadásának genetikai háttere jól magyarázza azt is, hogy a helyi tenyésztőknek miért nem sikerült az elmúlt 150 évben átadnia az ‘önző’ dolgozók létrehozásának képességét – ami megkönnyítheti új kolóniák létrehozását – más méhfajoknak és azt is, hogy a jellemző miért nem vált sokkal elterjedtebbé.

A kutatás jól mutatja, hogy mindössze egy gén megváltozása elég ahhoz, hogy gyökeres változást okozzon és azt is, hogy az ‘önzőség’ önmagában nem életképes megoldás és szükség van egy kis ‘jóindulatra’ is a sikerhez.

Forrás: academic.oup.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.