Egy tanulmány szerint az ENSZ valóban segít megakadályozni a háborúkat

A Dartmouth és az Ohio Állami Egyetem elemzése szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete a történelme alatt hatékonyan előzte meg a lehetséges konfliktusokat, melynél 65 év szavazási feljegyzéseit vizsgálták. A tanulmány szerint az ENSZ-nek nagyobb szerepe van a világ eseményeiben mint pusztán egy szemlélőnek és egy olyan platformot biztosít, amivel a diplomácia csökkentheti a háborúk esélyét.

Ezen felül a kutatók azt is megvizsgálták, hogy a szervezet milyen hatással volt a demokrácia terjedésére és a védelmi szövetségek kialakulására.

“Az elemzésünk bizonyítja, hogy az ENSZ több mint a változó politikai irányelvek tanúja,” mondta Scott Pauls, a Dartmouth Főiskolától. “A világtestület hatással van a jövőbeli döntésekre, főleg azzal, hogy elnyomja a konfliktusokat.”

A vizsgálatban 1946 és 2011 közötti időszakban lévő 5143, az ENSZ Közgyűlése által végrehajtott szavazást vizsgálta és azt találta, hogy a nemzetek együttműködése javítja a bizalmat és gyors és jól átlátható módot ad a kommunikációra, mellyel nagyobb eséllyel oldhatóak meg a válságok békés módon.

“Több árnyalata van a szavazati feljegyzéseknek mint korábban gondolták,” mondta Skyler Cranmer, az Ohio Állami Egyetem politológia professzora. “A bizonyítékok demonstrálják hogy az ENSZ hatásosabban éri el a megbízását a háborúk meggátolásában, mint azt sok szakértő gondolná.”

A kutatók figyelembe vették a prioritásokat, melyek a különböző nemzetek döntéseit befolyásolják majd összevetették a szavazási feljegyzésekkel és hogy azok milyen prioritásokat mutatnak. Az eddigi kutatások ezen a területen főleg a szavazási mintákat és az olyan tényezők mint a külföldi segítségnyújtás befolyására fókuszáltak.

A szavazati feljegyzésekből a kutatók azonosították a szavazási szövetségeket – “affinitás közösségek” – amelyek között hosszú távú makroklaszterek és rövid távú mikroklaszterek szolgálták a koalícióépítés és az együttműködés alapjait.

A makroklasztereknek nevezet egységek a szívósabb ENSZ szavazói szövetségek. Az egyik ilyen klaszter tartalmazza az ENSZ Nyugat Európai tagjait és rajtuk kívül Oroszországot, Japánt, Kínát és néhány Kelet Európai országot is. A második lényegesen nagyobb csoportot az ENSZ többi tagja alkotják.

A tanulmány szerint az ENSZ történelmében 15 olyan eset volt, hogy a két makroklaszter – csupán pár ország kivételével – egyesült volna egy szavazóközösségé.

A mikroklaszterok illékonyabb szavazói szövetségek, amik a gyorsan mozgó politika hatására alakulnak és tűnnek el. A mikroklaszterokban lévő magas egyetértés a szavazásban jelentős mértékben elnyomja a konfliktusokat.

“Amíg az ENSZ egyértelműen nem akadályoz meg minden fegyveres konfliktust, az affinitás közösségek lecsökkentik a konfliktusok esélyét,” mondta Pauls. “A felerősített diplomáciai interakciókkal az ENSZ történelmileg képes volt jobban elérni az elsődleges célját, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását.”

A tanulmány egyéb érdekes eredményei; az affinitás közösségek jól tükrözik az átmenetet az autokrácia és a demokrácia között, azonban a diplomácia terjedésben nincs jelentős szerepük. Az egy affinitás közösségbe tartozó tagok nagyobb eséllyel alkotnak védelmi szövetségeket – viszont ez nem az összes esetben igaz. A kutatás azt is igazolja, hogy a legnagyobb megosztottság a fejlett és a fejlődő országok között húzódik, ezt álltatában azok az események törik meg, amikor a világ nagy része összefog hogy fellépjen az USA-val szemben.

Forrás: researchgate.net

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..