Egy új tanulmány szerint mégsem úgy tanul az agyunk, ahogyan eddig gondoltuk

A német Tübingen Egyetem és a Biológiai Kibernetika Max-Planck Intézete bizonyítékot talált arra, hogy az agy tanulási plaszticitása gyorsabban és a korábban, a gondoltaknál eltérőbb módon következik be. A kutatáshoz a tudósok az MRI vizsgálatok egy kevésbé ismert változatát alkalmazták.

A korábbi kutatások arra utalnak, hogy a tanulás egy progresszív folyamat, aminél az emberek az új információkat az agyuk egy már fizikailag létező részében tárolják el. Az agy ezalatt úgy változik, hogy be tudja fogadni a tudást.

Korábbi kutatásokból már azt is tudják, hogy a hippokampusz agyi terület lehet felelős az emlékek megtartásáért.

Azonban az új tanulmány mindkét elméletet kérdőre vonja, viszont arra még nem ad egyértelmű választ, hogy az agy melyik részében is tárolódnak valójában az emlékek.

Hogy többet tudjanak meg arról, hogy milyen fizikai változások következnek be az agyban, amikor valami új dolgot tanulunk, a kutatók diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) vizsgálatnak vetettek alá önkénteseket. Ez a technika azt vizsgálja, hogy a víz hogyan szívódik fel a testben – jelen esetben az agyban. Az eredmények egy új képet alkotnak az agyi plaszticitásról.

A kutatók arról számoltak be, hogy a vizsgálatukkal fizikai változásokat láttak a résztvevők agyában az új anyag tanulása utáni egy órában. Ezen felül a változás a hátsó parietális agykéregben következett be nem pedig a hippokampuszban.

További vizsgálatok azt is megmutatták, hogy az emlékek az agyban lokálisak lehetnek különböző agyi területeken elszórva, nem pedig egy központi “emlék bankban” vannak elraktározva.

A kutatók szerint a DW-MRI egy új és az eddiginél pontosabb képet ad arról, hogy pontosan mi is zajlik az agyban a tanulás közben és a csapat szerint a technológia más agykutatási területeken is előrelépéseket hozhat.

Forrás: science.sciencemag.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.