Érzékenyebb az emberek echolokációja mint korábban gondolták

Egy amerikai, brit és holland közreműködés keretében megszületett tanulmány szerint sokkal érzékenyebb lehet a vak emberek echolokációja – a visszavert hangok segítségével való helymeghatározás – mint korábban gondolták. A tanulmányukban a kutatók leírják a vak echolokáció szakértőkkel folytatott kísérleteiket és hogy mire jöttek rá.

A denevéreknek híres az echolokációs képessége, amivel a navigáció mellett a prédájukat is könnyebben be tudják cserkészni, azonban az emberek echolokációjáról sokkal kevesebbet tudni. Az ismert, hogy néhány vak ember képes a segítségével közeli tárgyakat azonosítani. Ehhez egy éles hangot adnak ki a szájukon keresztül és ezek a hangok által keltett visszhangra figyelnek.

Ennek a képességnek természetesen sok előnye van a vakok körében, azonban eddig mégis alig lehetett tudni bármit a képesség emberi változatáról. Ahhoz, hogy többet tudjanak meg az echolokációról, a kutatók 8 vak önkéntest vontak be a kutatásba, akik korábban mind elsajátították a képesség használatát.

A kísérletben arra kérték meg a résztvevőket, hogy keressenek meg egy rúdhoz rögzített tányért, egy amúgy teljesen üres és hangszigetelt szobában. A résztevők fülének közelébe mikrofonokat helyeztek el, amikkel rögzítették, hogy az önkéntes által keltett hangok milyen formában érnek vissza hozzájuk. Minden alkalomnál kiválasztottak egy résztvevőt, akinek úgy kellet megkeresnie a tálat, amit négy különböző pont egyikén helyeztek el, hogy közben a fejét nem mozgathatta – normális esetben ide oda forgatnák a fejüket, hogy jobban hallják a visszhangot.

Az eredmények szerint a résztvevők, akkor tudták legjobban behatárolni a tányér helyét, amikor a közvetlenül előttük volt – az összes résztvevő megtalálta. Amikor 45-90 fokra volt tőlük az eredményeik még mindig jók voltak, azonban az ekkor elért 80%-os siker 50%-ra csökkent, amikor a tányér valahol mögöttük helyezkedett el. A kutatók azt is kiderítették, hogy az önkéntesek változtatták az általuk adott klikkelő hangok hangerejét és ütemét, amikor megpróbáltak megtalálni valamit.

Azonban a legérdekesebb felfedezés az volt, hogy az önkéntesek képesek voltak olyan halk visszhangokat is meghallani, amiről a szakértők azt mondták, hogy az emberek számára lehetetlen lenne – ezzel arra utalva, hogy az agyuk úgy alkalmazkodott, hogy képes legyen értelmezni ezeket a érzéki jeleket is.

Forrás: rspb.royalsocietypublishing.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

2 hozzászólás

  1. “Az ismert, hogy néhány vak emberek képes a segítségével közeli tárgyakat azonosítani.” NEM emberek, hanem ember.
    NEM vízhang, hanem visszhang

    válasz küldése

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.