Kétszer akkora mértékű lehet a felmelegedés, mint amit a klíma modellek előrejeleznek

Egy új a múltbeli felmelegedési időszakokat vizsgáló kutatás bizonyítékokat talált arra, hogy a globális felmelegedés kétszer akkora mértékű lehet, mint amit az előrejelzések mutatnak.

A 17 ország kutatóiból összeálló hatalmas nemzetközi csapat kutatása arra jutott a jelenleg elfogadott klíma és tengerszint emelkedési modellek mellet, hogy még akkor is kétszerese lehet a jövőbeni felmelegedés a mostani előrejelzésekkel szemben, ha sikerül is tartani a jelenlegi 2 fokos felmelegedési határt.

A kutatók az elmúlt 3,5 millió évben bekövetkező három felmelegedést vizsgálták – melyeknél a Földi átlaghőmérséklet 0,5-2 fokkal volt magasabb az iparosodás előtti hőmérsékletnél.

A kutatás azt is megmutatja, hogy a sarkok jégtakarójának összeomlása hatalmas hatással lehet az ökoszisztémára, például a Szahara sivatag teljesen bezöldülhet, amíg a trópusi esőerdőket szavannák válthatják fel.

“A múlt felmelegedési időszakainak vizsgálata arra utal, hogy a klíma modellekben rosszul reprezentált több felnagyító mechanizmus lényegesen a klíma modell előrejelzései fölé emelheti a hosszútávú felmelegedés mértékét,” mondta Hubertus Fischer, a kutatásról megjelent tanulmány vezető szerzője, a Bern Egyetemtől.

“Ezek szerint a 2°C-os felmelegedést megelőző szénköltségvetés sokkal kevesebb lehet a becsültnél, ami nagyon kis hibahatárt hagy a Párizsban kitűzött céloknak.”

Ezekhez az eredményekhez a kutatók a három legjobban kutatott felmelegedési időszak adatait vizsgálták; az 5-9 ezer évvel ezelőtti Holocén termális maximumot, a 116-129 ezer évvel ezelőtti utolsó interglaciális időszakot és a 3-3,3 millió évvel ezelőtti középső pliocén kori felmelegedést.

Az első kettő felmelegedést a Föld keringésében fellépő változások okozták, amíg a középső pliocén felmelegedést a légtérbe kerülő nagy mennyiségű szén-dioxid.

A jégből, üledékes kőzetekből és más maradványokból vett minták izotópos és egyéb módszerekkel történő vizsgálata lehetővé tette a különböző klímaváltozások hatásának felmérését.

Az eredmények összevetésével a csapat képes volt megállapítani, hogy a jelenlegi felmelegedés hogyan eredményez a mostani elképzeléseknél melegebb földi klímát, az éghajlat stabilizációját követően. A korábbi időszakokkal ellentétben a mostani felmelegedés lényegesen gyorsabb – kiemelten az emberek által kibocsátott széndioxid mennyiségének folyamatos növekedése miatt. Ha a kibocsátást teljesen felfüggesztenénk, akkor is évszázadokra vagy akár egy évezredre is szükség lehet mire az időjárás ismét egyensúlyba kerül.

A korábbi felmelegedések mélyen befolyásolták a földi körülményeket, például a jégtakarók elolvadása legalább hat métert emelt a tengerszinten, a tengeri planktonok eloszlásában történő változások egész tengeri ökoszisztémákat rendeztek át, a Szahara kizöldült és az erdős területek a tundrákkal együtt 200 kilométerrel közelebb húzódtak a sarkokhoz. A hegyi életmódhoz alkalmazkodott fajok száma jelentősen csökkent – számukra az elvándorlás nem jelentett megoldást a klímaváltozásra – illetve a Mediterrán térség erdei és más trópusi erdők méretét lényegesen csökkentették a sokkal gyakoribbá váló erdőtüzek.

“Még a 2°C-os felmelegedés – és valószínűleg a 1,5°C-os felmelegedés – hatásai is mélyen befolyásolják a Földet,” mondta Alan Mix, a tanulmány egyik társszerzője. “Arra számíthatunk, hogy a tengerszint az egész évezredben instabil lesz, ezzel hatást gyakorolva a világ népességére, infrastruktúráira és gazdasági aktivitására is.”

Viszont a kutatók szerint ezeket a hatásokat a közeljövőre fókuszáló klíma modellek általánosan alábecsülik. A korábbi felmelegedési időszakokhoz képest ezek a modellek kisebb hosszútávú felmelegedést jósolnak – amit más tényezők mellet kiemelten a sarki térségek felmelegedését fokozó hatás alábecslése tesz pontatlanná.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.