Máshogy működik a jazz és a klasszikus zongoristák agya

Keith Jarret, világhírű jazz zongoristától, egyszer egy interviewban megkérdezték, hogy tartana e olyan koncertet, amin a jazz mellett klasszikus zenét is játszana. A zongorista erre azzal válaszolt, hogy a kettőhöz teljesen más mentalitásra van szükség. A hozzá nem értők gyakran úgy gondolják, hogy nem okozhat túl nagy nehézséget a hivatásos zenészeknek, hogy a különböző zenei stílusok között váltsanak – mint jelen esetben a jazz és a klasszikus -, azonban ez valójába még azoknak sem egyszerű, akiknek már több évtizednyi tapasztalatuk van.

Most az Emberi Gondolkodás és Agyi Tudomány Max Planck Intézetének a kutatói bemutatták, hogy idegtudományi magyarázata van a jelenségnek – más folyamatok játszódtak le a jazz és a klasszikus zongoristák agyába, még akkor is, amikor ugynazt a zeneszámot játszották.

“Ennek az oka az lehet hogy a két stílus mást követel meg a zenésztől – mesterien értelmezni egy klasszikus művet vagy a jazzben kreatívan improvizálni,” mondta Daniela Sammler, az intézet idegtudósa és a jelenlegi kutatás vezetője. “Emiatt más folyamatok alakulhattak ki az agyban, ezzel megnehezítve a stílusok közötti váltást.”

Az egyik lényeges különbség a zenészek két csoportja között, az ahogy előre megtervezik a következő mozdulataikat a játékuk alatt. A stílustól függetlenül elvben a zongoristáknak először tudniuk kell, hogy mit fognak játszani – melyik billentyűket kell lenyomniuk – és ezután, hogy hogyan játszanak – melyik újaikat használják.  Ennek a két tervezési lépésnek a súlyozására van hatással a zenei műfaj.

Eszerint a klasszikus zenét játszó zongoristák a második lépésre – a “hogyanra” – fókuszálnak. Számukra a lényeg, abban rejlik hogy tökéletesen eljátszanak egy számot és ebben nagyobb szerepe van az ujjaknak. Szemben a jazz zongoristáknál a hangsúly a “mit”-en van. Ezek a zongoristák mindig készen állnak az improvizációra és arra, hogy váratlan harmóniákat hozzanak létre.

“Valóban, a jazz zongoristáknál idegi nyomokat találtunk erre a rugalmasságra a harmóniák tervezésében, amikor zongorán játszanak,” mondta Roberta Bianco, a tanulmány első szerzője. “Amikor arra kértük őket, hogy harmonikusan váratlan akkordokat játszanak a standard akkordgörbén belül, az agyuk gyorsabban tervezet újra a cselekedeteiket mint a klasszikus zongoristáké.

Érdekes módon a klasszikus zongoristák ezzel szemben jobban teljesítettek amikor szokatlan új mozdulatokat igénylő számokat játszottak – és az agyi aktivitásukon látszott, hogy erősebben tudatában vannak az ujjaiknak és emiatt kevesebb hibát is követtek el.

A kutatók összesen 30 hivatásos zongoristát vizsgáltak – az egyik felük a jazzre a másik pedig klasszikus zenére volt specializálódva. A zongoristák mind egy képernyőn nézhették végig ahogy egy kéz akkordokat játszik egy zongorán hibákkal mind a harmóniákban mind pedig ujj mozdulatokban. A zongoristáknak a látottakat le kellet utánozniuk a hibákkal együtt, amíg az agyukat EEG szenzorokkal vizsgálták. Hogy meggyőződjenek róla, hogy a hangok nem zavarják meg a kísérletet, azt csöndben egy néma zongorával hajtották végre.

“A tanulmányon keresztül felgöngyölítettük, milyen precízen alkalmazkodik az agyunk a környezetünk által szült követelésekre,” mondta Sammler.

A tanulmány kiemeli azt is, hogy nem elég egy zenei irányzatra fókuszálni hogyha teljességében akarjuk megérteni, hogy mi történik az agyban, amikor valaki zenét játszik.

“Hasonlóan a nyelvkutatáshoz; hogy felismerjük a nyelv feldolgozásának univerzális mechanizmusait, nem korlátozhatjuk a kutatásunkat a német nyelvre.

Forrás: sciencedirect.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.