Megvan, hogy a majom agyának melyik része dönti el a látott tárgyról, hogy ismert számára vagy sem

Az agyunk hátsó részén található elsődleges vizuális terület a tárgyak észlelésének korai szakaszáért felelős és annak fizikai jellemzőinek felismeréséért, mint például hogy a tárgy milyen irányba mozog. Azonban ebben a füleink fölött helyet foglaló halántéklebeny is komolyan részt vesz.

Pontosabb a halántéklebeny perirhinal cortex névre hallgató része, ami a főemlősöknél kapcsolatban van a tárgyak felismerésével, a memóriával és az arcok felismerésével. A kutatók azonban nem biztosak benne, hogy a tárgyak melyik aspektusait érzékelik a különböző vizuális területek.

Hogy erre fényt derítsen Yasushi Miyashita, a Tokyo Egyetemről, munkatársaival makákókat képzett ki, hogy azok jelezzék ha ismerősnek tartanak egy tárgyat. A majmoknak néhány tárgyat csak havonta egyszer – vagy minden 12000. próbán mutattak meg, ezek kerültek az “új” kategóriába. Eközben más tárgyakat szinte minden próbánál megmutattak – ezek voltak a “régi” tárgyak.

Ezután a csapat a felismeréses tesztek közben stimulálni kezdte az állatok perirhinal cortex-ét. A stimulációhoz optogenetikai megoldásokat használtak így a módosított neuronok fény hatására aktiválódnak kezdenek.

Amikor a teljes perirhinal cortex stimulálás alatt volt, a majmok minden tárgyat réginek bélyegeztek meg attól függetlenül, hogy tényleg azok voltak e. Ezek alapján a homloklebeny ezen területe lehet felelős az “ismerős” jelekért.

Azonban különböző részek stimulálásával változó eredményeket értek el. Az elülső rész stimulálásával a majmok több tárgyat vélték ismerősnek, amíg a hátsó rész stimulálásával többre jelezték azt, hogy szerintük újak.

A csapat szerint perirhinal neuronok alakítják át a tárgy észlelésének jeleit. Ennek a folyamatnak a pontosabb ismerete segíthet a gépi tanulás forradalmasításában, mivel a jövő potenciális robotjainak nem csak felismerniük kell egy tárgyat hanem azt is tudniuk kell, hogy azt már látták e korábban. A gépi látás világa még mindig ennél az első igen fontos lépésnél van elakadva.

Forrás: sciencemag.org

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.