Nagy-Britannia méretű termesz vár komplexumot fedeztek fel Brazíliában

A kutatók Brazíliában felfedeztek egy megközelítőleg 4000 éves szabályos közökkel elhelyezett termesz vár komplexumot, melyek együtt egy Nagy-Britannia méretű területet fednek le.

A várak, melyek a műhold-felvételeken is jól látszódnak, valójában nem fészkek, hanem a rovarok járataiból fokozatosan felszínre hozott föld. A termeszek több ezer évnyi munkájának a gyümölcse egy becslések szerint 200 millió különálló tölcsér alakú várból álló komplexum – melyek magassága 2,5 és 9 méter között mozog.

A kutatók szerint ezeket a várakat egy termeszfaj építette ki, melyek egy hatalmas kiterjedésű földalatti alagút hálózatot építettek ki, hogy biztonságban tudják fogyasztani a fák lehullott leveleit. A vizsgálatok szerint a termeszek megközelítőleg 10 négyzetkilométernyi földet termeltek ki – ami 4000 gízai nagy piramisnak felelne meg és még korukban is közel állnak egymáshoz – ezzel ez a leghatalmasabb rovarok által épített struktúra a földön.

A várak nagy részét eltakarja a Brazília északkeleti részén húzódó lombhullató, félsivatagos, tüskés bozótos kaatinga erdő. A felfedezésük is annak köszönhető, hogy az előző évtizedek ezen a területeken végzet erdőirtás hatására láthatóvá váltak a termeszvárak.

11 termeszvár vizsgálata megállapította, hogy a várak 690 és 3820 év közöttiek, ezzel vetekedve az afrikai termeszvárakkal, melyeket eddig a legöregebb ilyen struktúráknak gondolták.

A kutatók továbbá azt is megvizsgálták, hogy az egymáshoz közeli termeszvárakban élő termeszek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Az eredmények szerint a közeli várak termeszei csak minimális agressziót mutattak egymás felé, amíg az egymástól jóval távolabb eső várak termeszei között már jelentősen agresszívebb viselkedési formákat figyeltek meg.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy várak területi elhelyezkedését valószínűleg nem a szomszédokkal való szembenállás hajtja előre, hanem a csapat szerint egyfajta önrendeződés eredményei lehetnek, melyeket az erdőben bekövetkező események – levélhullás, fák pusztulása vagy esőzések.

A kutatók szerint a termeszeket egy feromon térkép segíti, hogy minimalizálják a kolóniák és a hulladék lerakó helyek közötti útjukat. A földalatti alagúthálózat pedig lehetővé teszi a rovarok számára, hogy biztonságosan jussanak el a szórtan elhelyezkedő élelemforrásokhoz.

A felfedezés a kutatókat is meglepte, akik egyáltalán nem számítottak arra, hogy a szárazföldön még vannak ennyire hatalmas felfedezetlen természeti csodák.

A kolóniák azonban még mindig sok rejtélyt hordoznak magukban; például, hogy milyen a termesz kolóniák felépítése – eddig még nem találtak egy királynő kamrát sem.

Forrás: cell.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.