Nem csak a háziasított kutya volt az ember egyetlen társa

Az évezredek során a kutyák és az emberek egy nagyon közeli kapcsolatot építettek ki egymással. A megszelídített kutyák és az emberek kapcsolata visszavezethető az első Új-Mexikói telepesekig is. Azonban most az Új-Mexikó Egyetem antropológusai választ adhatnak arra, hogy a vizsgált fosszíliák milyen kapcsolatban állnak a mai kutyákkal.

A kutatók először a kutyák családjának – prérifarkas, farkas és a házi kutyák – különböző tagjainak maradványát vizsgálták meg, amiket a Rio Grande Völgy felső részén található 14. századi Arroyo Hondo Pueblo ásatási területén tártak fel.

“Különbséget tenni a házi kutyák és a vad kutyafélék között pusztán a csontjaik alapján örök kihívást jelent az állati maradványokkal foglalkozó régészek számára,” mondta Emily Lena Jones, a kutatás egyik vezetője. “A régészeti lelőhelyeken talált kutyaféle maradványok általában a morfológiájuk alapján bármelyik lehet.”

Mivel a csontok vizsgálata nem biztosít elég pontosságát a maradványok azonosításában, így a kutatók DNS vizsgálatokhoz folyamodtak. Ezzel a kibővített vizsgálattal így többet tudhatunk meg az emberek és a korábbi kutyafajták közötti kapcsolatról.

Azonban a genetika sem tud önmagában mindenre választ adni. Például arról nem mond el túl sokat, hogy milyen interakciók zajlottak le a kutyák és az emberek között és milyen viszonyuk volt az embereknek a ‘vad’ kutyákkal.

A kutatókat és a hétköznapi embereket is izgatja az, hogy miért alakult ki ez a különleges kapcsolat az emberek és a kutyák között és hogyan maradt fenn a történelem folyamán. A mostani kutatás ezeket a kérdéseket igyekszik feszegetni azzal, hogy felteszi azt a kérdést, mi is különbözteti meg a kutyákat a többi kutyafélétől?

Arroyo Hondo Pueblo területen 1300 és 1420 között éltek emberek. Az itt lakók étrendjét főleg a helyi bab- és tökfélék, vad növények és a szarvas, nyúl és pulyka hús alkotta. A kutatók szerint a feljegyzések alapján az itt élőknek hamar sikerül háziasítaniuk a helyi pulykákat, amelyek jelenléte miatt viszonylag kevés csontot találtak az ásatási területen.

“A minták hiányossága és a viszonylagos alacsony számuk arra engedte következtetni az eredeti vizsgálókat, hogy a háziasított kutyák ritkák voltak a Pueblo területen, talán azért, mivel ezek az állatok veszélyt jelenthettek a pulykákra,” írták a kutatók.

Hogy kiderítsék az új-mexikói emberek kutyákkal, farkasokkal vagy prérifarkasokkal barátkoztak e össze, a kutatók izotópos vizsgálatoknak vetették alá a terület különböző részein talált maradványokat. A vizsgálatnak az volt a célja, hogy kiderítsék az egyedek mit ettek életük folyamán, amiből meghatározható, hogy az emberek etették-e őket.

A minták begyűjtésének a helye is fontos szerepet játszott a kutatás során, mivel voltak olyan maradványok, amelyek épületek belsejéből kerültek elő – ami arra utalt, hogy ezek az állatok az emberekkel éltek együtt -, másokat viszont az emberi településektől távol találtak – ami arra utal hogy ezek vad kutyafélékhez tartoztak.

Az eredmények szerint a ‘kutyaként’ való bánás nem mindig esett egybe a DNS alapján is házi kutyának számító állatokkal. Például az egyik esetben egy prérifarkas DNS-sel rendelkező állatról derült ki, hogy emberek etették és tiszteletteljes módon temették el, mint más házi kutyákat.

Ez arra utal, hogy korábban az emberek másképp tekinthettek a kutyákra mint a mai ember és eszerint a ‘vadabb’ kutyafajtákkal is barátságos viszonyba lehettek.

Forrás: openquaternary.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.