Sokkal több megkötött víz lehet a Hold felszínén mint eddig gondolták

Két holdküldetés adatainak új elemzése szerint a Holdon lévő víz elterjedtebb mint korábban gondolták és nem korlátozott egy bizonyos területre vagy terep típusra. Ez a jelenlét viszont nem jelenti azt, hogy a víz könnyen elérhető.

A felfedezések segíthetnek abban, hogy pontosabban megértsük honnan is ered a Hold vize és mennyire számíthatunk rá mint erőforrásra. Hogyha elég víz van az égitesten és az ésszerű keretek között hozzáférhető, akkor a jövő kor felfedezői ivóvízként vagy a lebontásával akár üzemanyagként (H2) és belélegezhető levegőként (O2) is felhasználhatják.

“Az találtuk, hogy napszaktól vagy a szélességi fokoktól függetlenül, a vízre utaló jelek mindig jelen voltak,” mondta Joshua Bandfield, az adatelemzésről szóló tanulmány vezető szerzője. “A víz jelenléte látszólag nem függ a felszín összetételétől, és meg is marad.”

Ezek az eredmények ellent mondanak több korábbi tanulmánynak is, melyek szerint a víz jelenléte a Hold sarkpontjaira korlátozódik és a napszaktól függően ingázik. Ezek a korábbi tanulmányok hatására olyan elméletek születtek, amelyek szerint a víz molekulák a Hold felszínén vándorolnak egészen addig, amíg el nem jutnak egy hideg részre – például a sarkpontra -, ahol csapdába esnek. Ezek a hideg csapdák a csillagászok szerint viszont akár évmilliárdokra is csapdába ejthetik a vizet – ami miatt a napi ingadozás magyarázatára nehezen használhatóak.

A vita azonban így is folytatódik és mostanra főleg arra élesedett ki, hogy milyen módon érhetőek el megfelelő mérések. Az eddigi fő bizonyítékokat távoli mérésekkel érték el, melyeknél azt vizsgálták, hogy a Hold felszíne, hogyan veri vissza a napfényt – a víz jelenlétét pedig annak jellegzetes fényelnyelő tulajdonságából mutatják ki.

Azonban a Hold képes annyira felhevülni, hogy saját fényt bocsásson ki az infravörös tartományban, ami megnehezíti a víz lenyomatának elválasztását és ahhoz, hogy a reális méréseket kapjanak, a kutatóknak nagyon pontosan ismerniük kell a felszíni hőmérsékletet.

Ezért az új kutatás során a tudósok egy új módszerrel álltak elő ezeknek a hőmérsékleti adatoknak figyelembevételére – amivel az eddiginél részletesebb modellt kaphatnak a mérésekről. A csapat ezt a hőmérsékleti modellt a korábbi adatok újra vizsgálatához is bevetette.

Az új felfedezések szerint az elterjedt és viszonylag mozdulatlan víz arra utal, hogy elsődlegesen OH formában van jelen, ami mivel lényegesen reakcióképesebb mint a H2O, nagyrészt a felszíni kőzetekhez kötve lehet jelen. A kutatók szerint, hogyha ez az elképzelés helytálló, akkor a víz kőzetekből való kivonása valószínűleg lehetséges. Az eredmények ezen felül arra is utalnak, hogyha a víz H2O-ként is jelen van a Holdon, akkor az is valamilyen kötött formában lehet.

“Azzal, hogy korlátokat szabtunk annak, hogy mennyire mozgékony a felszíni víz vagy az OH, le tudjuk korlátozni, hogy mennyi víz juthat el a sarki területek hideg csapdáiba,” mondta Michael Poston, a csapat egyik kutatója.

Ezek a vizsgálatok ezeken felül pedig abban is segíthetnek, hogy pontosabban meghatározzák, honnan is ered a Holdon lévő víz és más hasonló felépítésű égitesteken, hogyan lehet jelen.

Azonban ezekre a kérdésekre még nem született egyértelmű válasz és a csapat szerint a H2O és az OH valószínűleg a napszél hatására jöttek létre, azonban még az sem kizárható, hogy a Hold belsejéből szivárogtak volna ki – ahol korábban elérhetetlenek voltak.

“Ezek a tudományos problémák közül többet nagyon nehéz megoldani és csak több küldetés adatainak figyelembevételével tudunk eljutni a válaszhoz,” John Keller, a NASA LRO projektjének egyik tudósa.

Forrás: nature.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.