Sör nyomaira bukkantak egy bronzkori mezopotámiai ivóedényben

A 3500 évvel ezelőtt Mezopotámiában – a mai Irak területén – élő emberek már ugyanúgy élvezték a sört mint a mai emberek. Egy új kutatás szerint a késő bronz kor alatt már a mezopotámiaiak a mai italokhoz nagyon hasonló árpa sört készítettek és fogyasztottak is. Mindezt különböző ivóedényekből tették, melyek vizsgálata hozta a felfedezést.

A vizsgált agyagedényeket az észak-kelet iraki Felső Diyala Folyó völgyében lévő Khani Masi bronzkori ásatási területen tárták fel. Az edények kémiai vizsgálata során a régészek erjesztett árpa származékok nyomaira bukkantak.

A Claudia Glatz és Jesse Casana által vezetett nemzetközi csapat már 2016 óta végez széleskörű ásatásokat Khani Masi területén.

A sör a mezopotámiai étrend szerves részét képezte és a vallási rituálék és lakomák elengedhetetlen kelléke volt – viszont eddig csak ékírásos és képi nyomokat találtak, amelyek a sör korai létezésére utaltak.

Hagyományosan a régészek elméletei szerint a mezopotámiaiak a sört közösségileg egy hatalmas edényből fogyasztották szalmaszálak segítségével. Viszont most már sikerült feltárni, hogy valójában milyen edényeket is használtak a mezopotámiaiak és hogyan fejlődtek ezen szokásaik az idő előrehaladtával.

A kutatók kimutatták, hogy az I. E. 1400-ban az alkoholfogyasztás egy személyesebb élménnyé vált, aminek keretében már különböző méretű ivóalkalmatosságokat használtak – melyek mérete egy mai borospohár és söröskorsó között mozgott.

“Eredményeink jelentős előrelépést jelentenek az ősi közel-keleti sörfőzés és fogyasztási gyakorlatok tanulmányozásában,” mondta Claudia Glatz, a Glasgow Egyetemtől. “Az eredmények példátlan új betekintést nyújtanak Mezopotámia kulturális kapcsolataiba a Felső-Diyala folyó völgyével, amely stratégiai kommunikációs folyosó Mezopotámia és a Zagros hegyek között, amelyek a későbbi Selyemút részét képezték, és amelyeket csak nemrég kezdtünk szisztematikusan feltárni.”

A kutatáshoz az egyetem csapata egy új vizsgálati módszert dolgozott ki, ami lehetővé tette, hogy azonosítsák az ivó edényekben fennmarad sör maradványokat.

“A gázkromatográfiával képesek voltunk azonosítani és mérni a sörként azonosítható, egymás mellett előforduló fosszilis vegyületeket,” mondta Jaime Toney, a felfedezésről készült tanulmány rangidős szerzője. “Megmutattuk, hogy ezek a fajta fosszilis vegyületek megegyeznek azokkal, amelyeket a modern árpa sörben is megtalálhatóak – ezzel először azonosítva egy fontos módszert a sör jelenlétének kimutatására, még akkor is, ha annak nincsenek is olyan látható jelei, mint a sörkő.”

A sörkő egy fehér kristályos anyag, amely a sörfőzés során használt fermentációs kádak és tárolóedények belső felületén képződik.

Az egyetem mostanra már elkészítette az edények helyszíni mintavételezéséhez használt protokollt, ami elmondásuk szerint ‘egy több lépcsős módszer, aminek nagy előnye, hogy helyszíni munkáknál könnyen alkalmazható.’

“Egyszerűen fogalmazva, az új helyszíni mintavételi stratégiánk segítségével elkerülhetjük a minta beszennyezését az emberi bőrolajoktól és a fényvédő krémektől úgy, hogy pamutkesztyűkkel és sterilizált csipeszekkel végezzük az edények kezelését, amelyeket ezután azonnal sterilizált alumíniumfóliába csomagolunk. A kontrollminták használata, valamint a modern mindennapi élelmiszerekkel való összehasonlítás is kulcsfontosságú a módszerünkben.”

Forrás: sciencedirect.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..